Ezt nézed:  / Hírek / Suli / A Hét tanára: Dr. Csiszár Gábor

A Hét tanára: Dr. Csiszár Gábor

Április első hetének tanára az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium magyar-földrajz tanára, Dr. Csiszár Gábor lett. A vele készült interjúban választ kapunk arra a kérdésre, hogyan készíti fel a diáksereget a középiskola  a felnőttéletre, de azt is megtudhatjuk, hogy Dr. Csiszár Gábor osztályaiban miért a Harry Pottert a kötelező olvasmány.

Mi az, ami a legjobban motiválhat arra egy diákot, hogy a tanári pályát válassza gimnázium utáni továbbtanulása során?
Gondolom, a jó pedagógusok példája. Én mondjuk gyermekkorom óta tanár akartam lenni, de a szakválasztásomat már a középiskolai tanári példák is meghatározták. Amúgy ajánlom a szakmát az ezt olvasó diákok figyelmébe: szellemileg frissen tart, sohasem szürke, hanem kreatív, autonómiát is biztosít. A társadalmi megbecsülése sajnos nem a legjobb, de szerencsére ennek is megvannak még az alapjai.

Tanári pályafutása során mi volt a legpoénosabb szituáció, ami megtörtént Ön és egy diákja között?
A diákokkal az órákon inkább sok, mérsékeltebben vicces eset játszódik le. Aztán sok történet inkább csak utólag vicces, amikor benne vagyunk, még nem. Például amikor egy csapadékképződési kísérlet közben sikerült fölgyújtani a tanári széket. Vagy amikor a Szlovák Paradicsomban éjszaka, pizsamában kirontottam a ricsajozó diákokra – akikről kiderült, hogy nem is mi vagyunk, hanem szlovák bőrfejűek. Miközben a diákok egy része tényleg átbulizta az éjszakát: csak éppen a békésen horkoló kolléga faházában, ahová eszembe se jutott benézni. De sokkal viccesebb történeteket mesélek az órákon a családomról vagy az utazásaimról.

ül

Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?
Talán az, ha a tanár tapasztalata alapján tudja, hogy a diákja elront valamit, mégse szólhat (nagyon) bele, hisz nem élheti helyette annak az életét. De az sem könnyű, hogy sok szereplővel dolgozunk együtt – s diákok, szülők, kollegák, iskolavezetés, köznevelési kormányzat gyakran mást-mást akar, azután próbálhatunk egyensúlyozni.

Hogyan készíti fel egy középiskola a diákjait a felnőttélet nehézségeire?
Jaj, ez nagyon fura kérdés. És nehéz rá felelni. Kezdve azon, hogy az-e a feladata egy iskolának, hogy a jövőre készítsen fel. Az biztos, hogy az iskola megtanít szociális kapcsolatokat kialakítani és életre szóló barátságokat szerezni. Másrészt bürokratikus akadályokat támaszt, rendszerességet követel, állandó túlélési kihívásokat teremt, ami mind-mind előkészíthet a felnőtt életre. Ottliknak volt erre egy jó hasonlata a hajók tőkesúlyával: az iskola is megterheli a diákokat, ugyanakkor segíti a hajót a továbbiakban egyenesben tartani.

Mik azok a tettek, amikkel egy diák a legjobban megbánthatja a tanárát?
Engem az szokott legjobban zavarni, ha tudomást sem vesz rólam. A földrajz tízedik osztályban véget ér, s ha utána szembejön a folyosón, s nem fogadja a köszönésem – na, az nagyon föl tud háborítani.

Ön földrajztanárként más kultúrák megismerését is biztosítja diákjainak. Érdeklődőek a diákok más népek kultúrája iránt?
Igen, sőt a földrajzból ez érdekel legtöbbeket, nem a természetföldrajz vagy a kínai ipar telephelyei. Persze a legnépszerűbb a távoli népek és kultúrák megismerése, nem mondjuk a szomszédos országoké. Sajnos az alacsony óraszámok behatárolják a lehetőségeket, de mindig tanítok vallásföldrajzot vagy külön órát tartok az USA kisebbségeiről. Ilyenkor sok-sok előismeretre lehet hivatkozni: filmekre, zenészekre, aktuális hírekre, politikai viccekre – bármire, ami megérhetővé és megjegyezhetővé teszi az anyagot.

DSCN1060

Ön szerint elavultak már a mai magyar kötelező olvasmányok? Mennyire érdeklődnek a diákok az általános kötelezők iránt?

Egy részük igen, elavult, és ezek iránt a diákok már nem is érdeklődnek. Akár a témája sem hozza lázba a fiatalokat, mert mára átélhetetlen, mint a Légy jó mindhalálig, máskor meg nyelvileg megközelíthetetlen, mert túl régies a szöveg. Az én iskolámba okos diákok járnak, így meg tudnak birkózni egy Jókai-regénnyel, csak legföljebb nem élvezik azt. Ilyen esetekben több lehetőség van. Ha az más művel helyettesíthető, egyszerűen nem adom föl – az említett Légy jó mellett ilyen mondjuk Az arany virágcserép. Általában azokat hagyom ki, amelyeket én sem élvezem. Ha a mű fontos, és szerintem jó, de azt tapasztalom, hogy a tanulók szenvednek vele, megoldás lehet a közös elolvasás, részletenkénti megbeszélés, értelmezés is, a Bánk bánt például talán már csak így lehet tanítani. Az érettségitől távolabb, az általános iskolai korosztályban meg szerintem nyugodtan lehet új művekkel megkedveltetni az olvasást.

Én Harry Pottert, Tolkient, Agatha Christie-t, Coopert, sci-fit adok föl – Scott-tal, Mikszáthtal, Jókaival vegyesen.

instagram default popup image round
Follow Me
502k 100k 3 month ago
Share