Május harmadik hetének tanára a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola egyik angoltanára, Jakab Zsuzsanna lett. Többek között az angoltanításról kérdeztem, illetve arról, hogy mi volt a legkínosabb szitu, amibe egy diákjával keveredett.
Mit tartasz a legnagyobb hibának, amit egy tanár elkövethet az angol nyelv tanítása során?
Véleményem szerint, a legnagyobb hiba, amit a tanár elkövethet az angol nyelv, és bármely más tantárgy tanítása során, az a lelkesedés hiánya. Vannak nehezebb részek a tankönyvekben, melyek több energiát, időt, nagyobb koncentrációt igényelnek, ám egy órát nem lehet úgy indítani, hogy minősítem ezeket. Például, hogy ez eléggé unalmas, vagy nagyon nehéz, de meg kell tanulnunk. Hasonlóan egy-egy feladatnál sem szerencsés magának a feladatnak a minősítése, hogy ez könnyű lesz, biztos menni fog. Mindenkinek más a könnyű.
Hogyan küszöböli ki a tanár, hogy a diák ne tudja meg, hogy nem tudja a választ a feltett kérdésre? Vannak erre praktikák?
Információs társdalomban élünk, ha bármilyen kérdés felötlik, arra az interneten több mint valószínű, hogy találunk választ. Ezzel tisztában vannak a diákok is. Így ha olyan kérdést tesznek fel, amit nem tudok, vagy nem száz százalékig vagyok benne biztos, akkor azt megkeressük az interneten. A tanár ma már nem a tudás kizárólagos birtokosa, inkább vezető, tanulásszervező, aki tudását és –esetemben- nyelvterületen szerzett tapasztalatát próbálja meg átadni a diákjainak. Praktikákat nem alkalmazok, nemes egyszerűséggel beismerem, ha nem tudok valamit.
Mi volt a legkínosabb szituáció, amibe egy diákoddal keveredtél?
Szeptemberben kezdtem el tanítani középiskolában, ez alatt az idő alatt nem igazán keveredtem kínos szituációba egy diákommal sem. Viszont egyszer már leestem a dobogóról az egyik teremben. Ez a szituáció sem volt annyira kínos, emberek vagyunk, mindannyian elesünk olykor. A diákjaim nagyon rendesek és segítőkészek voltak, nevetés helyett azonnal a segítségemre siettek.
Ha szomorúak a diákok, és nem akarnak tanulni, milyen praktikák segítenek abban, hogy a tanár rávegye őket, hogy mégis vegyenek részt aktívan az órán?
Szerencsére a diákjaim lelkesek az angol tanulással kapcsolatban. Általában vidám hangulatban telnek az órák, a legtöbben nyitottak az angolszász kultúrára. Mivel három évig éltem Londonban, és szeretek utazni a világban, egy-egy tankönyvi leckéhez kapcsolódóan saját történeteimet osztom meg velük röviden az óra elején, ezzel próbálok hatni rájuk, hogy milyen hasznos is angolul tudni. Vagy ők osztanak meg történeteket, például amikor külföldön nyaraltak, és angolul beszéltek. Ettől motiválttá válnak és így könnyebben aktivizálják magukat.
