Csábított már a gondolat, hogy megfejtsd az egyiptomiak egyik titkát? Íme, néhány felfedezés, ami segíthet megismerni a hieroglifákat.
Egy trükkös feladat volt, amely több évszázados erőfeszítést igényelt. A hieroglifa írás nagyon komplex, többértelmű rendszer, melybe legalább négy különböző kódolási stílus tartozik.
- Betű elvű: Amikor a jelek reprezentálnak egy hangot, akár a modern latin kéziratokban.
- Szótagoló: Amikor a jel nem csak egy hangot, hanem egy vagy több szótagot jelölhet.
- Képírásos: Amikor a jelek egy egész gondolatot jelölnek.
Hogy különbséget tudjunk tenni az első három között, találhatunk néhány jelet, amely útmutatásként szolgálhat arra, hogyan olvassuk őket. Az sem segített a kérdésben, hogy rengeteg hamis információ terjengett. A görög és latin hieroglifa átírás rendszere kevésbé szimbolikus, inkább filozófikus jelentéseket rendelt hozzá. Ez részben pontos fordítási módnak bizonyult, de előfordult, hogy teljes képtelenséget állítottak. Később ez adta az ötletet a tudósoknak, hogy azt feltételezzék, az egész nyelv szimbolikus. Ennek köszönhetően néhány reneszánsz kori diák azt hitte, egy non-verbális, szimbolikus nyelvként kell értelmezni. Természetesen ez vakvágányra futott gondolat volt, és félreértésekre adott lehetőséget.
A nagy áttörést, 1799-ben a Rosetta kő felfedezése jelentette. Ez egy hármasrendszerű átírást tartalmazott. Két különböző egyiptomi rendszert és egy ősi görög nyelvet vettek alapjául. Ez biztosította a hangok, jelekhez való hozzárendelésének módját. A többnyelvű feliratok, mint ez létfontosságúak az elveszett nyelvek megfejtésében. Az 1830-as években egy másik hármas írásrendszerre épülő szöveget is felfedeztek, a Behistunt, Iránban.
A puzzle kulcsa az a tény volt, hogy az egyiptomi írástudók a királyság neveit egy speciális szimbólumban jelölték: egy rombuszalakú kartus, mely szimbolizálja a Fáraó gyűrűjét. Amikor a kő átírásai eljutottak Európába, egy francia nyelvész Jean-Francois Champolion megfejtette, hogy azok a kartusok a királyság jelei, melyek lehetővé teszik, hogy cseréljünk fel néhány jelet a jó hangzás érdekében. Megtalálta a görög uralkodó nevét: Ptolemaiosz (=Ptolemy) a görög szövegben, és összehasonlította a szimbolúmokkal, melyek a Rosetta kövön voltak. Emellett, egy másik egyiptomi-görög átírás szövege tartalmazta Ptolemaiosz királynőjének nevét, Kleopátrát. Ezek a nevek közös elemeket tartalmaztak, így megfejthetővé vált néhány szimbólum.
Ez alapján mi is lehet a 4-es és a 2-es számmal ellátott jel a Ptolemaioszban és a Kleopátrában, amely mindkettőben szerepel? Az “L”. Ugyanezzel a logikával az 1-es és az 5-ös felfedi a “P”-t.
Ezeket összehasonlítva Champollion képes volt a P, T, O és az L kikövetkeztetésére. Feltételezte, hogy a 7-es az “S”, az általa ismert görög magánhangzók alapján. Azt is észrevette, hogy plusz szimbólumok vannak a Kleopátrában, melyek 9 betűt jelölnek, de 11 szimbólummal vannak leírva. Azt feltételezte (hibásan), hogy a 10 és a 11 képírásjelei az “isteninek” vagy “fenségesnek”, ami Kleopátra gyakori jelölője volt. A 10 valójában a női nem jelölője, de nem betűírásos módon.
Az egyiptomi írás megfejtése egy olyan projekt volt, melyben rengeteg ember vett részt. Champollion tette a legnagyobb előrelépést, de egyedül ő sem tudta volna felfedni a hieroglifák titkát. Johan David Åkerblad and Thomas Young mindketten fontos felfedezéseket tettek a Rosetta szöveg kapcsán, és egyidőben Champollionnal, képes volt felismerni a “király” szót a szövegben. Azonban, a hieroglifák a mai napig egy rejtélyes, összetett rendszernek számítanak, mely vitatémát képez a tudósok számára.
Borítókép: Britannica.com
