A Várkert Bazár romos épületében kapott helyet az 1960-as, ’70-es években az Ifjúsági Park, az akkori idők kultikus szórakozóhelye. Az Ifipark atmoszféráját most kiállítás idézi meg a Várkert Bazárban. A tárlat relikviákkal, zene-, divat- és gasztrotörténeti tárgyakkal, interaktív elemekkel és gazdag audiovizuális gyűjteménnyel várja a látogatókat. Ha érdekel, hogyan buliztak a szüleid, vagy a nagyszüleid, látogass el a Várkert Bazárba!
Szabyest helyett P.Mobil, Piramis és Illés? / “Mert rock and rollt is lehet ízlésesen táncolni, és a tangóval is lehet botrányt okozni”
Szabyest minden posztját lájkolod? Mindent megtennél, hogy a közelébe kerülhess? Ezelőtt 40 évvel a P.Mobil, a Piramis és az Illés tagjaiért voltak oda hasonló lelkesedéssel az akkori tinik. A “borzas hajú huligánok” és a “csörömpölő” zenészek voltak a menők. A hatvanas években “le lehetett venni” a vagány kívülálló attitűdjét, a felnőttek világának a tagadását az amerikai, francia filmekből. A hivatalos ideológia reménykedett, hogy a rock and roll, a beat “nem fog gyökeret ereszteni a szocialista kultúrában.” Tévedtek. A beat népszerű lett, és a hatalom végül úgy döntött, ha korlátozottan is, de teret enged a “nyugati mételynek” – a miértekről lentebb írunk bővebben is. Így egyes zenekarok fellépési lehetőséget kaptak, és óriási népszerűségre tettek szert, hiába a saját maguk által varrt fellépőruhák, vagy a sufniban összetákolt elektromos gitár. A rajongók a koncerteken molinókat mutattak fel a zenekarnak, amire ráírták a becenevüket. A leszerelő kiskatonák – mert akkoriban mindenkinek el kellett töltenie nem is kevés időt a hadseregben – nevüket és a laktanya címerét festették fel lepedőkre. A lelkesedés többek között a Scampolo, az Olympia, az Omega, a Kex, a Hungária, a P.Mobil, a Mini, az Edda együttesenek is szólt.
Szabadság, de csak mértékletesen. / “Mindenki olyan hosszú hajat hord, amilyet akar, csak mossa!”
Kádár János fenti mondata szépen példázza, hogyan lehettek “mértékletesen szabadok” a korszak fiataljai a hivatalos ideológia szerint. Mértékletes szabadság? Ez nem fából vaskarika? De az. Az állampolgárait minden szempontból kontrollálni kívánó állampárt úgy döntött, a fiatalok ellenőrzésének az a leghatékonyabb módja, ha teret enged a nyugati ifjúsági szubkultúrák megjelenésének, de úgy, hogy rajta tudja tartani a szemét a fiatalokon. Az ellenőrzött szórakozásnak egyik fontos helyszíne az Ifipark volt. A parkban szórakozókat a belbiztonság emberei figyelték, ráadásul a belépők szoknyájának, illetve nyakkendőjének a hosszát a szocialista erkölcs védelmében ellenőrizték.
Azok a srácok, akiket hosszú hajuk, farmerjük miatt nem engedtek be, a park fölött található nagy fánál gyülekeztek. Mivel kivonták magukat az ellenőrzés alól, a rendszer potenciális ellenségnek minősítette őket. Amikor 1969-ben meghalt Brian Jones, a Rolling Stones gitárosa, emlékére a fiatalok “hippisétát” tartottak a nagy fától a Bazilikáig. Ez volt az ürügy arra, hogy eljárást indítsanak ellenük. A Nagyfa galeri – hivatalos forrásokban így nevezték a csoportot – három tagja látványos perekben súlyos ítéleteket kapott “államellenes izgatás” miatt. Újságcikkekben is közveszélyes figurákként, “huligánként” jelenítették meg őket : “Többnyire nem, vagy alig-alig dolgoztak, de sokat ittak.”
Mi volt a “dress code” az Ifiparkban? / “Merjünk élt vasalni abba a farmerba! “
A kulturáltan szórakozó ifjúságnak a ’60-as években csak “sportos frizurával”, fehér ingben és szövetnadrágban volt lehetőségük bejutni az Ifiparkba. Később a “fiatal magyarok” a belvárosi klubbokból “behozták a rezgést a belvárosba.” Egy idő után kockás inget, vastag nadrágszíjakat viseltek sokan. Aki “Krisztus-papucsot”, birkabőr mellényt és szaggatott farmert viselt, azt nem engedték be a parkba. A “farmervita” korszakában csak a zenészeket engedték be ebben a “nyegle” öltözékben a parkba, mivel nekik ez volt a fellépőruhájuk. A hetvenes évek vége felé már a park vendégeinek öltözködésével szemben is megengedőbb volt a hatalom.
Haverok, buli, Bambi
Az Ifjúsági parkban nem volt akkor választék enni- és innivalóból, amihez manapság hozzá vagyunk szokva a szórakozóhelyeken. Vizezett sör, málnaszörp, virsli, és szalámis szendvics volt a menü. Azokon a napokon, amikor nagy koncert volt a parkban, fél pohár sör, és fél pohár málna jutott mindenkinek. Emögött feltehetően az a szándék állt, hogy korlátozzák az ifjúság alkoholfogyasztását. Egyes visszaemlékezések szerint a büfések nyerészkedtek is a vendégeken. Egy szelet szalámis-hagymás kenyérért 2 forint 80 fillért kellett akkoriban fizetni, de az árusok nyugodt szívvel eladták a szendvicset 3 forint 50 fillérért. Aki 4 forintot fizetett, az sem kapott vissza.
Fotók: Fortepan, hajduanna
