Féltél már attól, hogy egy boszorkány belopózik az ajtódon és megcsiklandozza a talpad? Kádár Annamária Mesepszichológiája téged is magával ragadhat!
Dr. Kádár Annamária pszichológus Mesepszichológia című könyvében a mese és az érzelmi intelligencia kapcsolata bontakozik ki, mint a fejlődésnek egyik leghatásosabb eszköze.
De mi is az, az érzelmi intelligencia?
Amikor elöntenek az érzelmek és megpróbálod kezelni, uralni a szituációt. Legyen az mérgesség, harag, düh, vidámság, felhőtlen öröm, szerelem, féltékenység, frusztráció, tolerancia, egy-egy vágy, vagy bármi egyéb, ezen érzések megélését az érzelmi intelligencia határozza meg. Maga az érzés élménye a mesék által alakul ki, így élhető át megfelelően a folyamat és így tanulható meg, hogyan reagáljuk le ezeket a helyzeteket.
Erre valók a mesék!
A mese megalkotja a belső illusztrációt, a saját képi megjelenítéseidet, elindulhatsz vele a teremtő képzelet útján, és kialakul egy egyedi, kreatív elképzelés a fantáziádban.
Mit kapsz a meséktől?
- Értékrendet állít fel. (Amit egy személy viselkedésében követ, meghatározza döntéseit vagy azt, hogy különböző szituációk értékelésekor mit tart fontosnak, pozitívnak, negatívnak.)
- Példát mutat. Egy minta, ami végigkövet egy személyiségfejlődést, egy érzelmi reakciót és hogy mi a helyes ezekben a helyzetekben.
- Szép álmokat! Mert köztudott, hogy a lefekvés előtti esti mese, álmodozás, boldog képek megjelenítése képzeletünkben, szép álmokat okoz.
- Segít megtalálni önmagad, elfogadni, aki vagy, bátorít, hogy a saját utad járd, ezáltal a személyiséged központjába az egyéniséged kerül majd.
- Megnevettet! Mert az élet csupa móka, jókedv és kacagás. (Legalábbis a mesék ezt sugallják.)
Fontos, hogy gyermekkorban, anya és gyermeke közös rítussal zárják a napot, időt szenteljenek a mesére, lehetőleg ne csak egy percet, engedje, hogy a gyermek lássa maga előtt a képeket. Kádár Annamária pszichológus a mesék erejét a gyermekek képzeletére hagyja. Úgy véli, a mesét nem szabad megmagyarázni, úgy jó, ahogy megírták, és a gyermek a tanulságot érzelmi úton fogja tovább vinni.
Miért szeretjük a meséket?
Mert a mesehős tudja, hogy útja során olyan állomások lesznek, amiket nem ismer. Kalandok és próbatételek várják, rengeteg problémával kerül majd szembe, számtalan kudarcot fog átélni, mégis bátran nekivág a kalandnak és kitart a fejlődés mellett, hogy elérje a célt, bármi áron. Kudarc, kaland, küzdelem, kitartás, cél – ez mindannyiunk életében jelen van, akár a mesékben.
Kádár Annamária szerint az egyik legnagyobb nehézség egy gyermek szemében, hogy megkérdőjelezik az érzéseit. Egy mesehőstől elfogadják, hogy fél, joga van bátortalannak lenni, szomorkodni és senki sem akarja meggyőzni arról, hogy ne érezzen úgy, ahogy kell. Úgy véli, egy mesének meg kell mutatnia a jót és a rosszat is, a szomorút és a boldogot is. Ahhoz, hogy egy gyermek érezni tudja a happy end-et, azonosulni tudjon a jóval, katartikus élményt okozhasson a vége, ahhoz ott kell legyen a gonosz főszereplő.
A Mesepszichológia című könyv a szerző meséivel zárul, melyeket életéből merítve írt meg. A művek főhőse Lilla, aki saját, kisgyermeki alteregója és rettegve figyeli az ajtót lefekvés előtt, nehogy berontson egy boszorkány és jól megcsikizze a lábát, és Tündérbogyó, a képzeletbeli barát, a feltétel nélküli szeretet megtestesülése, aki elfogad, úgy ahogy vagy.
Borítókép: smokepaint.deviantart.com
