Mind ismerünk rengeteg népi bölcsességet különböző szólásokból és közmondásokból, de azt már kevésbé tudjuk, hogy honnan is erednek pontosan. A változatos mondatoknak megvan a maga története.
Rossz fát tett a tűzre
Mai értelemben arra az emberre használjuk, aki valamilyen csínyt követett el. Az eredeti jelentése ennek azonban valóban szó szerinti. Régen fával tüzeltek és nem mindenhol volt füstelvezető kémény, így ha valaki figyelmetlenségből vizes fát dobott a tűzre, akkor füst keletkezett, ami betöltötte az egész szobát. Nos, innen ered ez a kifejezés.
Fabatkát sem ér
Ez a kifejezés egészen régről, a 16. századból származik, mikor egy csehországi aprópénz volt forgalomban, a batka. Ennek az értéke annyira csekély volt, hogy alig ért valamit. Ma is ezt használják olyan dolgokra, aminek szinte semmi értéke sincs. A fa szó nem az érme anyagára utal, csupán ezzel jelzik, hogy mennyire csekély az értéke.
Ordít, mint a fába szorult féreg
Mai jelentése az, ha valaki nagyon erőteljesen kiabál. De mégis mi köze ennek a féreghez? Hiszen a féreg nem ordít! Nos, ez a kifejezés még azokból az időkből származik, mikor még farkasok is éltek az ország területén. Egyes területeken férgeknek hívták őket, ugyanis kártevőként tartották számon. Az ordítás pedig a vonyításukra utal. Ha esetleg egy farkas beleakadt a bozótba, akkor keservesen vonyított.
Ágról szakadt ember
Jelenleg arra használjuk, ha valakinek szegényes, szakadt ruhái vannak, vagy a kinézete koszos, ápolatlan. A kifejezés még az akasztásos büntetések idejéből származik, mikor a bűnözőket felkötötték a fákra. Azonban, ha rosszul tették a kötelet a nyakába, vagy gyenge volt az ág és letört, akkor egyszerűen csak leesett a földre és így lett ágról szakadt ember. Általában ilyenkor futni hagyták a gazembert, mert egyszerű hibának tartották és tulajdonképpen az akasztás megtörtént még akkor is, ha a bűnöző túlélte. A többi ember pedig így bélyegezte meg őt: ágrólszakadt ember.
Faképnél hagy
Jelentése, hogy valaki ott hagy valakit szó nélkül és elmegy. Ez onnan ered, hogy a házakat nagy kapuk díszítették. Még ma is megtalálhatóak egyes házaknál, különösképpen igaz ez Erdélyre. A kapukon pedig általában volt egy kép, esetleg egy ábra. A szokás szerint a házigazda mindig kikísérte a vendéget. Beszélgettek egy kicsit, majd a vendég elment, a házigazda viszont ott maradt. Vagyis a kapunál, amin a fakép van. Nem volt neki negatív jelentése, ezt már az utókor értelmezte így.
