A szerelem múlandó, de a barátság örök. Biztos ez? Ha olyan barátaink vannak, akik társaságában rosszul érezzük magunkat, esetleg szándékosan bántanak, akkor inkább nevezzük őket ellenségnek és álljunk tovább.
Nézzük az én történetemet. Életem során több olyan fiúval és lánnyal voltam barátságban, akikkel kezdetben nagyon jól kijöttem, a végére viszont elromlott a kapcsolatunk. A legtöbbel kölcsönösen éreztük úgy, hogy fölöslegesen beszélgetünk és találkozunk, hiszen mindig veszekedés lesz a vége vagy kínos csöndbe torkollt a közös programunk. Ilyenkor csak elkezdtünk kevesebbet együtt lenni, csak heti egyszer dumálni, később csak szülinapokon meg karácsonykor írni egymásnak, végül még ennyit se. Fokozatosan távolodtunk el egymástól és mindkettőnknek így volt a legjobb.
Ennél egy kicsit bonyolultabb volt az az eset, ami három éve télen történt. Volt egy lány, Cili, akivel már ovi óta ismertük egymást. Általános iskolában osztálytársak voltunk, tizenhat éves korunkban pedig már a legjobb barátnőjének hívott. Nekem voltak ezzel a titulussal fenntartásaim, de később ő volt az egyetlen, aki segített az akkori szerelmi bánatomon. Nagyon megszerettem őt, egy ideig működött is a barátság, ott voltunk egymásnak jóban és rosszban, rengeteget nevettünk, egész nap beszéltünk, minden héten találkoztunk. Ez körülbelül két évvel később megváltozott. Már nem érdekelték annyira a problémáim, sosem adott tanácsot, egyre kevesebb dologban értettünk egyet, amit ő nem túl kedvesen adott a tudtomra. Sértődékenyebb lett, ha nem értem rá vele találkozni, féltékenykedett mindenkire, szerinte a többi barátom fontosabb volt nekem, őt meg elhanyagoltam, pedig erről szó sem volt. Nagyon szeretett drága programokban részt venni, amire mindig elcipelt és nem értette meg, hogy én nem kapok annyi zsebpénzt, mint ő. Cili nagyon csinos volt, iskolába is úgy ment, mintha buliba készülne, smink nélkül a szemetet sem vitte le és engem is próbált afelé terelni, hogy legyek szebb, nőiesebb, mert az, ahogy most kinézek, neki nem felel meg. Emiatt ki is alakult bennem egy megfelelési kényszer, próbáltam egy ideig azt csinálni, amit ő akar, benne voltam mindenben, akármilyen drága is volt, akármennyire is lettem volna inkább otthon vagy másokkal. Az utolsó csepp az volt, amikor rájöttem, hogy egy másik barátnőmmel, akivel ritkábban beszéltem, mennyire önmagam tudok lenni. Olyanokat is elmondhattam, amiket Cilinek nem, ha égőn viselkedtem, ő becsatlakozott, nem pedig rám szólt. Tudtam, hogy nehéz lesz kilépni ebből a barátságból, de meg akartam tenni.
Bele se tudtam volna kezdeni abba, hogy mennyire rosszul érzem magam, amikor vele vagyok, hogy alig várom, hogy hazamehessek, hogy bármit szívesebben csinálnék, mint az ő társaságában azt érezni, hogy nem vagyok értékes úgy, ahogy vagyok. Féltem a nyílt beszélgetéstől, ezért a korábbi tapasztalataim alapján elkezdtem kevesebbszer válaszolni neki. Eddig egyből, ahogy gép elé kerültem már írtam is vissza, akkor meg kétóránként nyitottam csak meg az üzeneteket. Pár szavas válaszokat kapott, ami fel is tűnt neki. Sms-ekkel bombázott, hogy ráérek-e, én meg leráztam, hogy most sokat kell tanulnom. Egyik vasárnap kaptam tőle még egy üzit, hogy baj történt. Amikor rákérdeztem, hogy mi, akkor egy regény hosszúságú panaszkodást és szidást küldött, amiben az állt, hogy én milyen szemét vagyok, hogy már egy hete (!) alig beszélünk, miközben ő semmit nem ártott nekem. Ekkor erőt vettem magamon és egy hasonló mennyiségű levélben mindent kiadtam magamból. Ő ezeket észre sem vette, de nem is bánta meg, inkább engem hozott ki hibásnak – mint mindig. Azt mondta, neki csak az felel meg, ha legjobb barátnők maradunk, úgyhogy hagyjuk egymást békén. Még két-három napig üres volt minden a megszokás miatt, de utána csak megkönnyebbülést éreztem. Több szabadidőm és lelkierőm volt másokkal is barátkozni, lettek új haverok és jobb kapcsolatok. Mindezt megelőzhettem volna, ha határozottan szóltam volna mindenért, ami zavart, de most már mindegy, majd a legközelebbi ártó barátnál nem húzom eddig a dolgot.
Ha neked is van egy Cilihez hasonló, esetleg még rosszabb BFF-ed, akkor azt tanácsolom, beszélj vele a problémákról. Ha fontos vagy neki, változtat a dolgon. Ha nem, akkor mondd ki a végét és kerüld el jó messzire. Ne sajnáld az ilyet, bármelyik barátságban előfordulhat az elhidegülés. Rengeteg ember van a világon, akivel eltöltheted a szabadidődet és boldog lehetsz, ha vele vagy.
Írta: Czár Fruzsina
