Szerelmek jönnek, szerelmek mennek. – szól a jó öreg mondás. Ez azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű. Bár tudjuk, hogy nem ő az egyetlen a világon, akivel együtt lehetünk, mégis legtöbbünket igencsak megvisel egy szakítás. Persze lehet szépen, csendesen, közös megegyezéssel is szakítani, sajnos vannak olyan élethelyzetek, amikor ez nem jön össze.
Elsőként én szeretném megosztani veletek életem legrosszabb szakítását. Igazából nem is a szakítást nevezném a legrosszabbnak, hanem magát a kapcsolatot. Alig voltam 17 éves. Az akkori barátom jóval idősebb volt tőlem. Az egész kapcsolatot a féltékenység jellemezte. Hisztirohamok, ordítozás. A legszebb pedig az, hogy nem én, hanem a kapcsolat férfi tagja viselkedett úgy, mint egy óvodás kislány, aki ha nem kapja meg, amit akar, földhöz vágja magát és visít. Az ominózus éjszakán, amikor legjobb barátnőm születésnapján ünnepeltük ismét egy ilyen féltékenységi roham lett úrrá rajta. Mivel másokkal is beszélgettem (Isten bocsássa meg nekem. ) A buli közepén elhívott, hogy beszéljünk. Persze én nyugodt szívvel mentem el vele, hisz ismertem már egy jó ideje. Amikor azonban a többiektől távolabb kerültünk, váratlanul pofon vágott és üvöltözni kezdett velem. A szerencse az volt, hogy a barátaim észrevették és rögtön a segítségemre siettek. Nekem több nem kellett azonnal szakítottam vele, és szerencsére többé nem is láttam. Az egészben csak 3 dolgot sajnálok.
Hogy valaha közöm volt hozzá, hogy nem szakítottam vele előbb és, hogy nem ütöttem vissza.
Laura (21)
Épp hosszú kapcsolaton voltam túl, amiből azért léptem ki, mert megcsalt a párom. Pár héttel ez után találkoztam Tamással, aki elfeledtette velem, ami történt. Csak fél év múlva, amikor 15kg-ot fogytam és eredeti sötét barna hajamat szőkére festettem vették észre a barátaim, hogy valami nincs rendben. Én nem láttam abban problémát, hogy próbálok megfelelni Tamás elvárásainak, aki a szőke, modell alkatú lányokat szerette. Barátaim és később már szüleim is egyre gyakrabban figyelmeztettek, hogy ennek így nem lesz jó vége. Egy idő után már én is éreztem, hogy nem vagyok önmagam. Régen húst hússal, csokit chipsszel ettem, ma meg már csak zöldséget és gyümölcsöt majszolgatok. A stílusom is megváltozott. A sportos Laurát felváltotta a feszes, kihívó ruhákat viselő Anna. Eldöntöttem, hogy véget vetek ennek, ha tetszik Tamásnak, ha nem. Persze nem tetszett. Már az első alkalommal, amikor meglátta, hogy nutellát eszek Malackámnak szólított. Ekkorra annyira megérett már bennem a szakítás gondolata, hogy ezzel a megszólítással örökre elásta magát nálam. Javasoltam neki, hogy keressen magának egy olyan lányt, akit kénye-kedve szerint formálhat. Én nem vagyok ilyen és nem is leszek!
Anett (25)
Életem legrosszabb szakítása egyben a legviccesebb is. Több mint egy éve jártunk a sráccal, amikor rájöttem, hogy az összes barátomat elvesztettem miatta. Senki nem kedvelte igazán. Nagyon különc, művészi, kicsit zakkant stílusa volt. Elhatároztam, hogy szakítok vele. Amikor megmondtam neki, hogy mindennek vége, sírni kezdett majd hazament. Sajnos bármennyire is próbálkoztam, engem egyáltalán nem hatott meg, hogy nincs többé mellettem. Ezért, mintha mi se történt volna viccelődtem, nevetgéltem apukámmal, aki figyelmeztetett, hogy a volt barátom a bejáratnál vár. Amikor kimentem, felelősségre vont, hogy én miért nem vagyok szomorú a szakítás miatt. Erre nem igazán tudtam semmit sem mondani, csak nevettem. Ekkor elővett a pénztárcájából egy képet rólam, meggyújtotta, és azt mondta, a mai naptól kezdve légy átkozott. Ez sem javított a helyzeten, és a hasamat fogva nevettem. Őt végül apukámnak kellett elküldenie, mert annyira a lelkére vette a dolgot. Mi a barátnőimmel, azóta is sírva röhögünk a sztorin.
Fruzsina (21)
A komoly, hosszútávú kapcsolatok híve vagyok. Ebben az esetben sem volt ez másként. A három év alatt voltak szebb és viharosabb időszakok is. Összességében mégis azt mondom, hogy csak a szépre emlékezem. Ő volt az első szerelmem. Viszonyunknak sem a szerelem hiánya, hanem az észérvek vetettek véget. 12 év korkülönbség volt köztünk. Nem azt mondom, hogy ez megoldhatatlan, de valljuk be, ilyen esetben mindkét félnek más tervei vannak. Ő már lassan a családalapításon gondolkodott, amikor én azt terveztem, hogy orvosi egyetemre megyek. Nem szerettem volna őt hátráltatni, ezért inkább elhagytam. Még mindig barátok vagyunk, de külön utakon járunk. Szívből kívánom neki, hogy találja meg azt a nőt, akivel teljes életet élhet.
Borítókép: http://www.couplescounselingchicago.net/
