Meggyőződésem, hogy a tervezett bulik gyakran nem hozzák a várt minőséget, ennek megfelelően a halloween bulim is random és indokolatlan volt.
Délután hívott pár barátom, hogy készítünk-e sminket, jelmezt, ezen felbuzdulva át is hívtam estére őket “felkészülni”, de előtte még volt egy kis dolgom, mert az egyik forgatókönyvíró barátom a kisfilmjét forgatta, s megígértem neki, hogy besegítek, ha kell operatőrként, ha kell, szereplőként. A forgatáson nem voltak előre leosztva a karakterek, a helyszínen ítélték meg, ki mit fog játszani. Mikor megérkeztem, a rendező lelkesen felkiáltott: „ áh!te tökéletes leszel a lúzer karakternek!” Én is fellelkesedtem, szeretek lúzert játszani. Szeretem a tökéletlenséget, mert az emberi.
Hamar végeztünk, így szerencsére jutott egy kis időm arra, hogy felkészüljek, mint házigazda. Tálkákba a ropogtatnivaló, poharak kikészítve, gyertyák, zene…
Egy kedves ismerősöm szokása volt, hogy addig nem engedte be a vendégeket, amíg nem ittak meg vele egy pálinkát. Kipróbáltam, jó szokás.
Az este első felét egy operatőr, egy költő, egy zenész és egy vlogger társaságában töltöttem. (Később ők, mint Clark Kent, Dexter, balerina és görög istennő képviseltették magunkat.)
Pár pálinka, könyvkritika, Britney Spears és Stabilo-tetoválás után mi is beleszivárogtunk Budapest vérkeringésébe, sodródtunk és kikötöttünk, mint az lenni szokott, megismerve közben a város egy estére szörnyszülötté vált fiataljait.
Egyszer a pultnál állva arra lettem figyelmes, hogy valaki markolássza a bokám. Lepillantva egy valóban rémisztő farkasemberrel találtam magam szemben, aki angolul panaszkodott arról, hogy véletlen kiejtette a fogát, s nagy valószínűséggel most rajta állok. Búfelejtőként felhajtottuk fogatlan barátunkkal az est utolsó italát, hazafelé –már-már kötelező jelleggel- elfogyasztottuk a kétszáz forintos pizzaszeletünket, majd mindannyian nyugovóra tértünk nálam.
