A diákolimpiai versenyek záró felvonásaként elérkeztünk a strandlabdajátékok küzdelmeihez.
A IV. korcsoportos strandlabdarúgókat június 25-26-án, míg az V-VI. korcsoportos strandfocistákat 27-28-án Siófok látja vendégül. – írja a Magyar Diáksport Szövetség a hivatalos honlapján.
A Középsuli.hu pedig egy interjút készített az első helyezett amatőr leánycsapattal, a Nyíregyházi Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium csapatával, akik 4:4 ellen játszottak a versenyben.
Szerinted minek köszönhető a győzelmetek?
Úgy gondolom, hogy az erős csapatszellem játszott a legnagyobb szerepet abban, hogy győztesek legyünk mind teremben, mind pedig homokon. Többször megjegyezték már, egy-két meccsünk után, hogy mennyire látszik, hogy együtt van a csapat, és mennyire figyelünk egymásra, mennyire együtt tudunk dolgozni.
Emellett nagyon fontos az edző szerepe, kapcsolata a csapattal. Erre sosem panaszkodhattunk, hiszen fantasztikus szakemberek dolgoztak velünk. A kezdetektől, hosszú ideig Balogh István tanár úr, majd Nagy Attila tanár úr vette a szárnyai alá a csapatunkat.
Hetente hányszor edzettetek?
3-szor, 4-szer volt lehetőségünk edzeni hetente, bár ebben az évben voltak kihagyások, mivel a csapatban többen idén végeztünk, az érettségire is nagy figyelmet fordítottunk. Mivel mindannyian kikapcsolódásnak, a tanulástól való elszakadásnak tartjuk a sportolást, a röplabdát, nem hagytunk ki sok edzést, sőt vártuk, hogy jó hangulatban a csapattársaink, egyben barátaink társaságában kihasználjuk aktív pihenésre azt a heti három alkalmat.
Mennyire kemények az edzéseitek? Miből áll egy edzés?
Igazából attól függ, éppen mit csinálunk. Például amikor az év eleji edzéseken erősítünk, szökdelünk, futunk, és kevesebb labdát látunk, elég kemény másfél-két órát töltünk a tornateremben. Később azonban, amikor nagyobb részt foglalkozunk labdával és tökéletesítjük a fogadást, nyitást, támadást, sáncot akkor már a játék élvezete eltereli a figyelmünket arról, hogy mennyire kemény is az edzés.
Az edzéseink mindig labda nélküli bemelegítéssel, gimnasztikával kezdődnek, melyet a labdás, páros passzolgatás követ. Innentől változó, hogy a röplabda melyik elemével foglalkozunk majd sokszor komplex meccshelyzet kialakításával zárjuk az edzést, amely során feláll két csapat és éles játék indul, ami mindenkit megmozgat elég rendesen.
Mióta vagytok együtt csapatként?
Változó. Abból a csapatból, amellyel idén megnyertük az Országos Amatőr Röplabda Diákolimpiát Debrecenben hárman – Tóth Bettina, Palkó Bianka, Mokos Réka – már 9. éve játszunk együtt, vagyis a kezdetektől. A „nagyok” közé tartozik még Szmolár Alexandra, aki csak két évvel később csatlakozott a csapatunkhoz. Az idei csapat többi tagja Markos Eszter, Nemes Fanni, Gosztola Réka, Wang Nan Noémi, már több éve együtt játszanak, de csak tavaly óta edzenek velünk a korosztályos szabályok miatt.
Bár idén nem játszhattak velünk az amatőr diákolimpia keretein belül – mivel leigazoltak – a csapatunkhoz tartozik még Gégény Flóra Enikő, Szilágyi Anita és Szilágyi Renáta, akikkel szintén a kezdetektől együtt edzünk és a nem amatőr diákolimpiában velük indultunk.
Az Országos Amatőr Strandröplabda tornára ez a csapat vált szét. A győzelemért Tóth Bettina, Palkó Bianka, Markos Eszter, Mokos Csenge és Mokos Réka összeállításban sikerült megküzdenünk.
Van valamiféle csapatkabalátok?
Nagyon nem mondanám, hogy lenne. Esetleg egy idén év elején ránk ragadt csapatkiáltás, hogy: Jäger. Az edzések végén mindig elhangzott egy csapat kiáltás és amikor év elején keresgéltünk mi legyen, valamelyikünk poénból mondta, aztán valahogy ez maradt. Így utólag nézve kifejezetten jó volt, hiszen amikor szoros, feszült meccseken időkérésnél, együtt kiáltotta az egész csapat mindig elmosolyodtunk, nevettünk rajta és így oldotta a feszültségünket. Ennek pedig meghatározó szerepe volt nálunk, hiszen akkor tudtuk a maximumot hozni, ha felszabadultan, jókedvűen, de mégis koncentráltan játszottunk.
Hogyan fejlesztitek magatokat csapatként, hogy minél jobban össze tudjatok dolgozni?
Nagy segítség volt, hogy a csapat tagjainak nagy része osztálytársként, valamint évfolyamtársként is ismerte egymást. Fontos volt, hogy odafigyeltünk egymásra; a sok-sok edzés során kiismertük egymás játék stílusát, valamint a meccsek során azt is, hogyan reagálunk szorosabb szettekben, mikor mindenki feszült, és minden labdamenet sorsdöntő lehet a mérkőzés kimenetelének szempontjából. Ezen kívül a tornákra való utazás során, valamint az edzéseken szerzett rengeteg maradandó élmény igaz nemcsak csapattársakká, hanem igaz barátokká kovácsolt minket, ami úgy gondolom jelentős szerepet játszik abban, hogy rendkívül jól össze tudjunk dolgozni. Jó érzés tudni, hogy a pályán belül és a pályán kívül is számíthatunk egymásra.
Az internet tele van olyan képekkel, amelyek azt mutatják meg, hogy igazán jó a hátsórészük a röpizős lányoknak. Ez a valóságban is így van, vagy csak az internet népe túloz?
Valóban több ilyen képpel lehet találkozni az interneten, ha röplabda a téma, bár szerintem annyiban túlzás, hogy más sportágak képviselői is hasonló formás, izmos testalkattal rendelkezhetnek, hiszen ez nem feltétlenül a sportág sajátossága, hanem a sportolásnak és a rendszeres mozgásnak köszönhető főként.
Emellett úgy gondolom a röplabdát említve a sportág sok-sok nézőjének és képviselőjének eszébe jutnak a rendkívül látványos labdamenetek, az izgalmas, fordulatos szettek és az emlékezetes mérkőzések sora, amelyek miatt nem lehet nem szeretni ezt a sportot.
