A mai cikkben egy olyan tizenéves mondja el a történetét, aki fel meri vállalni, hogy ő bizony játékfüggő.
Az orvosok sok ideig vitatkoztak róla, hogy valóban létezik-e a játékfüggőség. Ma már elfogadottá vált a tény, hogy ez igenis igaz. Leginkább a fiatalok vannak veszélyben, de az idősebb korosztályra is hatással lehet.
Zoli most 16 éves. Egy online számítógépes játékkal játszik nap, mint nap. A játék lényege a fejlődés, valamint az, hogy egyre jobb legyen a karakter benne. Ehhez különféle lényeket kell legyőzni, valamint más játékosokkal is harcolni kell. Az egész egy hatalmas területen játszódik, ahol játékosok ezrei töltik a szabadidejüket virtuálisan.
Az, hogy Zoli függő nem vitás, hiszen ő is annak mondja magát. Naponta mintegy 12-14 órát tölt el vele. Ez teszi ki a nyári szünetét. Reggel ahogy felkel, elsőnek a gépet kapcsolja be. A függőség már annyira eluralkodott rajta, hogy képtelen elszakadni a géptől. Ha nem lehet online, szinte már a rosszullét kerülgeti. Iskolaidőben ugyanez a helyzet. Iskola után első a gép és estig fel sem áll onnan.
Felmerül a kérdés, hogy a szülei hogy nem szólnak rá. Egész egyszerűen nem foglalkoznak vele, és nem is érdekli őket. Amíg a gyerek csendben van, addig nincs gond. Zoli már odáig jutott, hogy jobban szeret a virtuális térben élni, mint a valóságban. Ott vannak barátai, ismerik őt és felnéznek rá, míg a való világban jelentéktelennek számít és barátai sincsenek.
Ez egy igen komoly probléma, és Zoli példája nem egy egyedülálló eset. Sok fiatal van, akik szintén hasonlóan élnek és a virtuális világot tartják a saját világuknak. Alapvetően a számítógépes játékok szórakoztatóak és sokat lehet belőlük tanulni, de csínján kell velük bánni, mert könnyen át lehet esni a ló túloldalára.
