A mai felgyorsult, XXI. századi világban nagyon megváltozott a középiskolás korosztály viselkedése, a középiskolás szokások, hagyományok. Ma már nem a sport dominál, hanem a számítógép. Megkérdeztem Keresztes Ildikó véleményét is arról, hogy vajon ő milyen különbségeket vesz észre a mai középiskolás korosztály és a saját középiskolás évei között, illetve milyen következtetéseket von le ő ezekből.
Milyen volt egy átlagos középiskolás nap, amikor még Ön járt középiskolába?
Középiskolás koromban válogatott kerettag voltam mint tornász. Úgy nézett ki a napom, hogy nyolctól kettőig voltam iskolában, aztán kettőkor rohantam edzésre. Nem voltam túlságosan jó tanuló, nem volt türelmem a tanuláshoz, de közepest mindig kihoztam, mert otthon sem nézték volna jó szemmel, ha rosszabbul teljesítek. A reáltárgyak távol álltak tőlem, inkább a humán tárgyakat szerettem, de sokkal inkább a tornába voltam beleszerelmesedve. Elég sokat is hiányoztam emiatt versenyek, edzőtáborok, edzések miatt.
Manapság már inkább sokan internethasználattal töltik az idejüket iskola után. Ön furcsállja, hogy ennyire felgyorsult a világ?
Én szerencsére nem voltam ennek a nemzedéknek a tagja. Ahogyan elnézem a mai gyerekeket, inkább sajnálom őket, mert kimaradnak rengeteg dologból. Lehet, hogy a tudásuk nagyobb, de igazán nem tapasztalnak meg sok dolgot. A kapcsolataik satnyulnak el. Én jobban szerettem elmenni táborba, találkozni a barátaimmal, zenét hallgatni, olvasni, elmenni színházba, minthogy egyedül ülnek a számítógép előtt, mint egy aggastyán.
Látszólag úgy tűnik, hogy többet látnak a világból, de gyakorlatilag viszont kevesebbet. Ott esznek, ott barátkoznak, ott dolgoznak, ott szabadidőznek.
Sokakat a sporttól is elvonz, függővé válnak, látszólag valóban olyan, mintha okosabbak lennének, és nagyobb látóterük lenne, de ami a további életüket jelenti, sokkal rosszabb behatással van rájuk minden szempontból.
Borítókép: Facebook
