Emlékeztek még a sorozat ugandai részeire? Azok a szereplők, akik az afrikai országban jártak, soha nem felejtik el az ott szerzett élményeiket és tapasztalataikat. Utazásuk során velük volt Dr. Kiss Róbert Richard, Prima Primissima díjas újságíró is, aki az “Így látják a magyarokat a világban” című könyvének bővített kiadásában papírra vetette a Középsuli sorozat szereplőivel átélt kalandjait.
A sorozat Afrikában forgatott epizódjaiban azt mutattuk be, hogyan bírják ki a fiatalok, ha afrikai iskolákba kell járniuk. A konklúzió az volt, hogy nagyon nehezen. A könyvben olvashatunk arról is, hogy csípte meg Julit is Dominikot a tűzhangya, annak ellenére, hogy Dr. Kiss Róbert Richard mondta nekik, hogy ne papucsban, hanem zárt cipőben érkezzenek az esti tábortűzhöz.
Hidat is építettünk- biztosan emlékeztek. Ennek a története is emlékezetes. Egy hosszú és döcögős út közben olyan hídhoz ért a csapat a vörös sártenger közepén, ami még nem volt készen, ezért az átjutás rajta a lehetetlen határát súrolta. Miután elült a pánik, más választás híján mindenki fogott egy követ, s a helyiek segítségével elkészült a híd, így nem kellett a sárkunyhókban víz, villany és ágy nélkül aludni.
A cecelegyekről és a maláriát terjesztő szúnyogokról is szó esik a könyvben, de arról is olvashatunk, Melcsi néni miért rohant sikítva a Nílus partja felé a közösségi zuhanyzóból. Természetesen arról is olvashattok, hogyan fogadták szereplőinket a helyiek és hogyan vélekedtek róluk.
Az “Így látják a magyarokat a világban” című könyv második, bővített kiadásában számos más érdekességet olvashatunk wesorozatunk szereplőinek kalandjain kívül, így több különleges tény is napvilágra kerül arról, hogyan vélekednek rólunk a nagyvilágban. Az albánoknak tetszenek a hoteljeink, egy kaliforniai turista azt mondta, Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon. Amerikában gyakran nevezik hazánkat Éhesországnak (hungryland). Az elnevezés hazánk angol nevének (Hungary) a kiparodizálásából született. Ezt a poént tízből kilencen elsütik, az mű szerzője nem találta túl viccesnek. A franciák szerint a magyarok egyáltalán nem tudnak öltözködni, A Tesco-s szatyor már-már divatcikk a magyaroknál- jegyezte meg egy fiatal. A japánok a vonatainkat horrofilmbe illőnek tartják, ám a hidainkat imádják. “A magyaroknak szeretek eladni, mert ilyen gagyit ennyiért nálunk Kínában senki se venne”- mondta egy kínai férfi. Amit a magyarok a disznóvágáson csinálnak, pálinkástól hurkástól, hát, az egy igen bizarr dolog- állítják a finnek. Hogy némi pozitív vélemény is terítékre kerüljön, meg kell említenünk, hogy a franciák szerint milyen csodaszépek a magyar nők, a svédek imádják a lángosunkat, a törökök pedig a Magyarisztánból érkezőket rokonnak, kedves barátnak tartják.
A könyv nem csupán szórakoztató olvasmány, hanem útikönyv, sőt kisebb átszerkesztéssel lehetne tankönyv is, melynek célja a földrajz, a történelem, a művészettörténet, az építőművészet és a néprajz megszerettetése. Annál is inkább igaz ez, mivel a munka nagyon olvasmányos, nyelve színes, élvezetes, közel áll a beszélt nyelvhez. Nagyon hitelessé és élvezetessé teszi az, hogy a szerző gyakran beleszövi a saját élményeit is- mondta Dr. Keszler Borbála, az ELTE professzora és a szerző egykori tanára.
A könyv szerzője a következőképp vélekedik saját művéről:
“A munka elsősorban szórakoztató olvasmány, felmérések, kutatások, impressziók, hiedelmek furcsa kavalkádja, de éppen ezért izgalmas képet ad arról, hogyan látják a magyarokat a világban.”
Az “Így látják a magyarokat a világban” című mű megjelenését támogató Magyar Nyelvőr Alapítvány a határainkon túli diákoknak 3000 példányt juttat el a könyből. Ők azoknak a fiatalok, akik nem az anyaország területén tanulják a nyelvet, de őrzik a nyelvi kultúránkat idegen környezetben.
