Mindannyian emlékszünk azokra a napokra, amikor egyáltalán nem volt kedvünk iskolába menni. Ez természetes, de azt azért sokan szkepticizmussal fogadnánk, ha valaki kijelentené, hogy az iskolafóbia létező betegség.
Nigel Blagg, az Iskolafóbia és gyógymódja című könyv szerzője szerint ezt a betegséget már 1960 óta ismerik, sőt megoldást is nyújtanak már manapság erre a problémára.
„Az iskolafóbiások erős szorongást éreznek. A szüleik engedélyével maradnak ki az iskolából. Gyakran fáj a hasuk, a fejük, sokszor émelygés is megfigyelhető náluk. Minden próbálkozás, hogy az iskolába vigyék őket, dührohamot, sikoltozást, agressziót válthat ki belőlük.”
A szkeptikus emberek szerint a gyerekek csupán rosszcsontok, de Blagg szerint az iskolafóbiások általában szociálisan kiegyensúlyozott, „jó” kis lúrkók. Az iskolafóbia legsúlyosabban az 5-6 és a 11-14 éveseket érinti. Blagg szerint nagyjából a gyerekek egy százaléka iskolafóbiás.
A fiatalabbaknál egyfajta „szeparációs szorongás” is megfigyelhető, miután elválnak a szüleiktől az iskola kapujában. Egy iskolafóbiás gyerek a szülei jelenlétében is szorong már a suliba menés gondolatától, is, nem csak az elválás után. Na de mit tehetünk ez ellen?
Létezik megoldás a félelemre
Igenis szülőként akármennyire is nehéz feldolgozni azt, hogy a gyermek szinte retteg még az iskola gondolatától is, muszáj felvenni a kesztyűt. Első lépésként talán megoldás lehet a magántanulás egy szakember segítsége mellett. Miután a gyermek ráállt egy rendszer kialakítására, jöhet a következő lépcsőfok, maga a félelemmel való szembenézés, azaz be kell iratkozni az iskolába.
Napjainkban az iskolák megpróbálnak stresszmentes környezetet teremteni a gyerekeknek, és sok lehetőség van a középiskolába lépés előtti viszonylagos akklimatizálódásra is. Fontos lehet, amennyiben még mindig tüneteket észlelünk gyermekünknél, beszéljünk az osztályfőnökkel, illetve a folyamatos pszichológusi beszélgetések is fontosak lehetnek a gyerkőcök számára, így szépen fokozatosan elérhetjük a kiegyensúlyozott lelki állapotot.
