Dr. Kiss Róbert Richard, az Inforádió Világszám című műsorának műsorvezetője Monte Carloban is járt és ezekről az élményekről mesélt a legutolsó adásban.
Luxus, sztárok, kaszinó
Gyönyörű, piros sportkocsival indultunk el Monte Carlóba, mert úgy gondoltuk, majd leparkolunk a kaszinó bejáratánál, mint a nagyok. A dologba ott csúszott az első hiba, amikor az autó leállt Genovában. Pontosabban nem is leállt, hanem a fordulatszám esett le állandóan, vagyis nem lehetett vele lassan menni, csak gyorsan. Az viszont már az álmoskönyv szerint is ciki, ha a gázpedálra tett téglával keresed fel a luxus városát. Így hát béreltünk egy egzotikus tízéves Fordot, és odüsszeuszi kalandok után végre megérkeztünk a gyönyörű hercegségbe.
A mesebeli völgy
Ha valaki letér az autópályáról, arra kell ügyelni, hogy a Monaco, és ne a Monte Carlo táblát keresse. Rögtön a leágazó után érdemes félreállni, hiszen a hegy tetejéről annyira csodálatos a miniállam látványa, hogy muszáj fotókat készíteni. Este érkeztünk meg, kivilágítva különös, mesebeli völgynek tűnt az egész. Sikerült elérhető árú szállást találni, ami nem könnyű, hiszen a komolyabb hotelek szobaára 100-200 ezer forint naponta.
Három város
A monacói hercegség lényegében három egybeépült városka. Ezek egyike Monte Carlo, ahol a kaszinó is van. A hivatalos főváros maga Monaco városa, de semmilyen településhatárt ne keressenek. A hercegség függetlenségét a jó diplomáciának köszönheti, és mivel nincs személyi jövedelemadó, rengetegen ide jelentkeztek be és fizetik az egyéb járulékokat, amitől gazdagodik Monaco. Gondot jelent viszont a mintegy háromezer régi állampolgárnak és a többi harmincezer ideiglenesen itt élőnek, hogy egy szerződés értelmében, ha nincs egyenes ági örökös a hercegi trónon, a terület Franciaországé lesz.
A kaszinó a lényeg
A monacói hercegség lelke a kaszinó. A kívülről gyönyörű épület előtt szökőkutak sorakoznak. A parkolóban ott jártunkkor két Ferrari, egy Bentley, néhány Rolls Royce és egy Lamborgini pihengetett. Azért azt kiderítettük, hogy ezek közül néhány a kaszinót üzemeltetők tulajdona, és direkt azért állnak oda velük, hogy ámuldozzanak a turisták. A kaszinó belül egyáltalán nem volt zsúfolt. A privát termeket nyáron zárva tartják, ősszel indul be az élet. Egy közös szalonban lehetett játszani, öt vagy tíz eurós zsetonokkal, kétszáz eurót, vagyis ötven-hatvan ezer forintot kellett minimum beváltani. Barátom vesztett, én nyertem, nagy csodák nincsenek.
Csak taxival
A kaszinóhoz taxival mentünk, mert az épület oldalához a már említett autókon kívül csak a nagyon látványos luxuskocsikat engedik oda. Persze ezt nem hangoztatják, egyszerűen közlik, hogy már nincsen hely, de ha Ferrarival jön a vendég, akkor mégis akad. Tilosban parkolni errefelé súlyos bűn, rengeteg viszont a mélygarázs, csak ezek viszonylag távol vannak a látványosságoktól. Marad tehát a taxi, amely drága és sokat kell rá várni. A vendégek többsége ugyanis vagy sofőrrel, luxuskocsival vagy jachttal érkezik, a kispénzűek pedig nem szoktak taxizni. Monacóban csak helikopterek tudnak leszállni, a közeli Nizza repülőteréről szállítják át ezeken a turistákat és a játszani vágyókat.
Menő divatházak
A központi kaszinó mellett világhírű divatházak ruháit csodálhatjuk meg, az árak hihetetlenül magasak a magyar turisták számára. A hercegség területén az ősz közepéig lehet strandolni is, mi a szállodától kaptunk egy engedményre jogosító kupont, így negyven eurót kellett fizetni az ágyért és a napernyőért. A tenger még szeptember elején is bársonyosan meleg, a partot apró kaviccsal szórták fel. Amikor leültünk a nyugágyhoz, először el akartak küldeni, de mosolyogva bizonygattuk, hogy noha beszédük számunkra érthetetlen, azért ki tudjuk fizetni a nyugágybérlést.
Az Inforádió e heti adását ide kattintva is meg tudjátok hallgatni.
