Hányszor esett már meg veled, hogy azért nem mondtál ki valamit, ami ott motoszkált benned, mert úgy érezted: igazi lúzernek néz majd a másik, ha kimondod?
Ki ne akarna a legjobb pasival vagy a legmenőbb csajjal járni vagy egyáltalán a közelébe férkőzni? De ahhoz, hogy ez valóra váljon, neked is menőnek kell lenned, ami viszont nem biztos, hogy könnyű. Aztán ha mégis sikerül, akkor jöhet a mindennapok harca: nehogy kiderüljön, hogy valami érzékenyebben érint téged, mint másokat.
Persze tök normális, hogy ha valaki tetszik, akkor elkezdesz másképp viselkedni a társaságában, és próbálod a lehető legjobb formádat hozni. De meddig mész el?Megéri-e bármit megtenni azért, hogy elnyerd a kiszemelted figyelmét, esetleg a szívét?
Ugyan szinte bármire képesek vagyunk, ha szerelembe esünk, azért nem kell feladni magad. Gondolj bele, hogy milyen fáradtságos lenne, ha minden nap jópofizni kéne a másikkal, még akkor is, amikor lehangolt vagy. Valószínűleg azt gondolod, hogy ő minden helyzetben fel tudna vidítani, és feltehetőleg ideig-óráig így is lenne, de ahhoz el kéne mondanod neki, hogy mi a probléma. Ugyanakkor ezt talán elő se mernéd hozni, hisz az már nem menő. De akkor hogy lehetne igazi és mély a szerelem és a kapcsolat, ha őszintétlen?
Ha tehát úgy érzed a kiszemelteddel kapcsolatban, hogy a maximumnál is többet kéne kihoznod magadból, és sosem mernéd elmondani az igazi érzéseidet, mert rögtön azt kívánnád, inkább nyíljon meg alattad a föld, akkor jobb, ha még most más után nézel.
Nem azért, mert ne lehetnél elég jó a számára, hanem azért, mert valójában nem éreznéd felszabadultnak magad, így hosszútávon nem működhetne a kapcsolatotok. Mindig kiegyenlítetlennek éreznéd a helyzeteket, amiben ő a csodálatos, te pedig csakis a lúzer maradhatsz. Pedig ez közel sem kell, hogy igaz legyen!
Kép: spiritualityhealth.com
