Rengetegen követelik a fészekrabló madarak kiirtását, nem gondolva arra, mekkora szüksége van rájuk a természetnek. A tápláléklánc fontos résztvevői azok a szárnyasok is, akik más madarak fészkét dúlják fel, tojásokért, fiókákért.
A szarkák, szajkók, és dolmányos varjak, táplálkozási szokásaikkal vívták ki az emberek ellenszenvét, hiszen más madarak fészkét rabolják ki, tojásokat, fiókákat esznek, egyszóval ragadozók. Első hallásra a többség borzongva gondol ezekre a repülő tolvajokra, azonban nem árt jobban végiggondolni a dolgokat, mielőtt arra kérnénk az önkormányzatot, hogy irtsák ki ezeket az ártatlan madarakat.
A macskák is megfogják a madarakat, és akármennyire szeretjük simogatni az ártatlannak hitt kiscicánkat, ő attól még ugyanúgy megeszik más állatokat, sőt sokszor olyan, mintha szórakozásból csinálná. A cicát nem senki nem akarja megölni azért, mert kirabol egy fészket, elkap egy felnőtt madarat, vagy egy apró kis mogyorós pelét, a fészekrabló madarakra azonban másképp tekintenek az emberek. Pedig ők nem pusztítanak el egyetlen másik állatállományt sem, sőt fogyasztási szokásaikkal hozzájárulnak a szaporulat szabályozásához, ráadásul a fészkekből összeszedett ennivaló csak igen kis százalékát teszi ki a táplálékuknak, tehát semmilyen kárt nem okoznak a természetnek.
Igen, mindenki sajnálja a kismadarakat, de, ugyanígy megölhetnénk a gólyákat is, amiért békákat esznek, vagy a kutyánkat, ha esetleg elkap egy macskát, de, ha már a macskáknál tartunk, őket sem szabadna kímélni, hiszen madarakat és apró rágcsálókat fogyasztanak. Ezzel a felfogással élve egyetlen állatot sem kellene életben hagyni, de ez teljesen abszurd.
A zsákmányállatok cseppet sem védtelenek a ragadozókkal szemben, hiszen a természet minden állatnak megadta azt, amire szüksége van. Mindegyik valamelyik másiknak a tápláléka, ha úgy hozza a szükség, ugyanakkor mindegyik kapott valamit, amivel adott esetben meg tudja védeni magát, és általában meg is próbálja. Mindegyikük harcol az életéért, a túlélésért, nekünk pedig nem szabad felborítani ezt a rendszert, hiszen okkal lett ilyen, sőt, ha megváltoztatunk valamit, akkor könnyen előfordulhat, hogy többé nem ébredünk erre reggel:
http://www.youtube.com/watch?v=8Lac2cLLTsQ
A legtöbb állat az idők során megtanult együtt élni az emberrel, elfogadják, ha feldúljuk az otthonukat, csak, hogy lehessen egy újabb áruház, sőt, keresnek egy másikat, ugyanis kénytelenek rá, ha túl akarnak élni. Némelyikük a táplálkozási szokásait is egyezteti azzal, amit a földön, vagy a kukában hagyunk. Mi vajon képesek lennénk megenni, amit ők hagynak nekünk?
Ez a dolmányos varjú, például, nem csak, hogy kiveszi a kukából, a beledobott kenyeret, de be is áztatja azt, egy pocsolyába, hogy könnyen fogyasztható legyen számára.
A legfontosabb, hogy meg kell értenünk a tápláléklánc működését, és észrevenni, hogy minden fajnak megvan benne a saját szerepe, amelyet nem szabad elvennünk tőle, akármennyire sajnálunk is egy kismadarat a fészekben.
Fotók: mme.hu-Orbán Zoltán, birdwatchireland.ie, catster.com
