Egyedül is boldogan
Ha pár percre magunkra maradunk, rögtön negatív érzések kerítenek minket hatalmába. Hiszen már gyerekkorunkban belénk kódolták: magányosnak lenni rossz, és egyenlő a számkivetettséggel. Pedig van jó oldala is, csak fel kell fedezni.
Lelkünk titka
Magányos percekre igenis szükség van. Természetesen nem egy magányosan leélt sorsra gondolok, hanem – ahogy jeleztem is – percekre, órákra. Amikor egymagadban, a téged befolyásoló barátok, családtagok kíváncsi hallgatósága nélkül van mód felidézni legféltettebb gondolataidat. Jobban megismerni magadat és vágyaidat, s meditálni. Végiggondolni, mit tettél, s miért, és eltervezni, mi az, amit még csak ezután fogsz. Ha pedig elakadnál, megoldást keresni magadnak. Sokszor nincs is szükség ezért másokra, ha döntésképtelennek bizonyulnál egy fontos dolgot illetően: a helyes választ te is tudod, csak egy kicsit magadba kell nézni. Ráadásul döntened is neked kell, elvégre ez a te életed.
Életem története
Önmagad megismeréséhez a legjobb út, ha naplót vezetsz. Néma füzeteddel bátran megoszthatod, amit még a legjobb barátodnak sem árulnál el. Kiírhatod magadból fájdalmadat, megfogalmazhatod, mi az, amire szükséged van. Téves elgondolás, hogy a naplóírás egyenlő a lapra hullajtott könnycseppekkel – idézd fel boldog perceidet is, vedd sorra, mi csalt mosolyt az arcodra aznap. Jó lesz visszaolvasni később, amikor bánatodról írnál naplódba.
Én és én és megint én
Magányosan szórakozni is lehet. Elővenni a fülhallgatót, és átadni magadat kedvenc zenekarod számainak. Filmet nézni, könyvet olvasni – ez utóbbinál mondanunk sem kell, miért felesleges a társaság. Utóbbi viszont talán meglephet. Ki az, aki egymaga ül be a moziba, két szerelmespár közé?
Nyilván nem az, aki horrort választott a műsorkínálatból. Egy elgondolkodtató alkotást viszont szólóban is élvezni lehet. Láthatatlan szomszédod ugyan nem fogja félpercenként megkérdezni, hogy is hívják azt a kopasz szereplőt, viszont így jobban oda tudsz koncentrálni a részletekre, és észrevenni a rejtett jelentéseket.
Teremteni csak egyedül lehet
A legjobb dolog a magányban mégsem a meditálás, a filmnézés vagy a naplóírás, hanem az alkotás. Egy művészt fontos elfoglaltsága közben senki sem zavarhat – festeni, regényt írni vagy zenét szerezni csak magányosan lehet. Az alkotó ilyenkor egyedül a munkára figyel, és észre se veszi, ha valaki belép a szobába. Az a valaki csak azt látja, hogy magányosan ül a fotelban, amire a fejét csóválja, pedig az alkotó egyáltalán nincs maga: vele van társa is, a műalkotás.
Én például cikkírás közben vagyok így – elkezdem, s bár körülöttem zajlik az élet, minta barlangba bújtam volna – így lesznek a magányos percekből órák. És egy-egy jól sikerült írás után sosem bánom meg, hogy ennyi időt fordítottam rá.
A napokban bukkantam egy Müller Péter idézetre, ami tökéletesen összegzi, mi is a magány :
“Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt arra, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk. Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról – nem is tudja, mi az, hogy ‘belül’. Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy, és ezért – figyeld meg! – szüntelenül menekülőben vagy.
Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit. Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod: szent.”
Szerző: Fekete Fanni
Fotók: Weheartit
