1968-ban a zenei képzettséggel rendelkező Csányi Attila Simon Géza Gáborral és Pál Sándorral közösen elhatározta, hogy összegyűjti a magyarországi jazztörténet hangzó emlékeit, dokumentumait és összeállítja a magyar jazz történetét. E témában számos cikket, tanulmányt, diszkográfiai összeállítást publikált. 1986 és 1989 között az Oldsmobile Dixieland Jazz Band művészeti vezetője, 1989-ben alakította az Orient Dixieland Jazz Bandet, amely tíz évig működött. Az együttes a húszas és harmincas évek dixieland- és swingmuzsikáját szólaltatta meg korhű hangszerelésben.
Csányi Attila a Cseh Tamás Program életútinetrjúban mesélt arról, hogyan alakult ki a jazz iránti érdeklődése, és hogyan fogalmazódott meg benne a magyar jazz történetének kutatása. Az alábbiakban egy részletet olvashattok a beszélgetésből:
„Kamaszként együtt jártam vele Zilcz Györgyhöz a László Gimnázium zeneiskolájába. Egyszer Fleigh beállított pár normál lemezzel – tehát még 78-as fordulatú gramofonlemezzel –, rajta Chappy zenekara. Angolul énekeltek, talán szaxofonszóló is volt rajta. Állította, hogy ez magyar. Meghallgattuk párszor és nagyon tetszett. Nagyon rejtélyesnek látszott, elkezdtük kérdezgetni, hogy ki ez a Chappy? És kik a többiek? Tehát voltaképpen innen datálódik a magyar jazz megismerésére való törekvésem. Ennek lassan hatvan éve. Azóta ezzel foglalkozom és egy pillanatra sem bántam meg, hogy beleástam magam.”
„A jazzkutatásban a következő impulzust az adta, amikor egyik prágai vagy brno-i utamon találtam egy cseh jazztörténetet – spirál kötésű cseh nyelvű könyv, duplalemezzel. Akkoriban már folyt idehaza a vita, hogy tánczene, jazz, vendéglátós zene. Amit mi jazzesnek éreztünk, például a Chappy zenekar játékában, megerősített, hogy a csehek is annak tartják. Tehát ők a saját lemezválogatásukba, a cseh jazztörténetbe beválogattak olyan felvételeket is, amelyeket nálunk fanyalogva hallgattak volna. Főleg azok, akik már a modern jazzel ismerkedtek. A véletlen hozta, hogy belebotlottam a belga jazztörténeti kötetbe. Akkor kezdtem felismerni, hogy sokfelé foglalkoznak képzett és zenéhez értő emberek helyi, hazai jazztörténettel.”
Kép: eloben.hu
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
