A jégkorszak legnagyobb állatának génállományát térképezték fel nem régen a tudósok. Szerintük innen már csak egy kicsi hiányzik a mamutklónozásig.
Bizakodva kezdtek tanulmányozni egy 30.000 éves mamutleletet jakutföldi tudósok a télen. Az alig két éve felfedezett leletnek még a szőrzetét is sértetlenül őrizte meg az állandóan fagyott szibériai altalaj. Az állat génállományát azonban nem tudták megállapítani.
A problémát a Svéd Természettudományi Múzeum nemzetközi kutatócsoportja oldotta meg három ázsiai elefánt és két mamut DNS-ével. A két faj génállománya közötti különbségekből megállapították a mamutok bőrének, szőrzetének, zsírszöveteinek sajátosságait. Ezekből az adatokból pedig már következtetni tudtak arra, hogyan voltak képesek az Északi-sarkon élni a mamutok.
A kutatócsoport egyik tagja, az amerikai Vincent Lynch arról tájékoztatott a The Siberian Times cikkében, hogy ha mamutot nem is, de az Északi-sarki viszonyokat túlélni képes ázsiai elefántot már lehetne klónozni. Sikeres projekt esetén a szibériaiaké volna a következő lépés. A jakutföldi Kolima folyó közelében található Pleisztocén Parkban ugyanis a késő jégkorszaki körülmények rekonstruálásán dolgoznak. Az 1996-ban alapított 1600 hektáros területen ma már lovak, jávorszarvasok és rénszarvasok is élnek. Valószínűleg köztük találna otthonra a világ első mamutklónja.
Kép: Wikipedia
