Valószínűleg aki kicsit is érdeklődik a témában, tudja, hogy a televíziózás egyre kisebb népszerűségnek örvend, a fiatalok sokkal inkább az internetes világ felé fordulnak, internetes arcokat, Insta sztárokat és YouTubereket követnek. De hogy milyen mértékű ez a változás, arról kevesen számolnak be. Most konkrét adatokkal és videósként, személyes tapasztalataimmal bepillantást mutatok nektek, milyen drasztikus is ez a folyamat.
Nekem nagyon rég óta a média, azon belül is a televíziós műsorvezetés az álommunkám. Egészen pontosan emlékszem, mi is idézte ezt elő belőlem. 2010-ben, az első X-Faktor évadot néztem – amit még Ördög Nóri és Sebestyén Balázs vezetett – akkor körülbelül 10-11 éves lehettem, és hatalmas rajongója lettem a műsornak. Aztán adódott egy lehetőség, nővéreméktől karácsonyra megkaptam egy fantasztikus programot: jegyet vettek egy élő show-ra, valamelyik X-Faktor adásba. Nos ez tényleg meghatározó élmény volt, amikor beléptem a stúdióba, egyszerűen leblokkoltam: kamerák, fények, mikrofonok… minden, amiért egyébként a mai napig is oda vagyok. Akkor. És ott. Ott döntöttem el, hogy ezzel fogok foglalkozni.
2010-ben még gyakorlatilag egyáltalán nem voltak a mai értelemben vett youtuberek, talán a legelső generáció legeleje, a Videómánia, a Rossz PC játékok és Herby időszaka volt ez, de a mai stílus még sehol. A tévének hihetetlen nézettségi adatai voltak. Csak hogy műsornál maradjunk; az X-Faktort abban az időben – tudomásom szerint – több, mint 3 MILLIÓAN követték, ami azt jelenti, hogy az országban szűken minden harmadik ember szombat esténként az élő show-kat nézte. Emlékszem, a döntőben hatalmas ember táborok gyűltek össze a finalistáknak szurkolni, futball Európa bajnoksággal felérő hangulatban profi sportkommentátorok jelentkeztek be élőben az ezres tömegekből, hogy elmondják, mi a helyzet a szurkolókkal.
Aztán valami nagyon megváltozott. Az interneten megjelentek a social média első “celebjei”. Első körben talán az Ask.fm volt az az oldal, amely kiemelt néhány embert a tömeg elé. Ilyen volt (a ma is ismertek közül) Szabyest, Szalay Ricsi, vagy éppen GoodLike Marci is. Aki ügyes volt, valamivel ki tudott még az Askosok közül is emelkedni: Szabi a zenei szárnyainak bontogatásába kezdett, Marci elkezdett hülyéskedős válaszvideókat csinálni az Ask kérdéseire, amiket a YouTube-ra töltött fel. Aztán szép lassan megjelentek az első kifejezetten YouTube-on feltűnő arcok is.
Mi történt pontosan?
Míg régen minden sztár szinte elérhetetlen volt, csodával határos érzés volt, ha találkozhattunk velük, válaszoltak egy kérdésünkre, csináltak velünk egy közös képet. A netes sztárok azonban teljesen mások. Közülünk valóknak érezzük őket. Egy szobából, egy kamerán keresztül nekünk mesélnek, a saját székükben ülve, a mi kérdéseinkre válaszolnak, esetleg még iskolába is járnak, ugyanúgy mint bárki más. Közvetlenebbek, sokkal közelebbi emberek, mint azok, akiket csak reflektorfényben, 12 kamerával, mikroporttal, fejgéppel az arcukon, rengeteg sminkkel és stylist által kiválasztott ruhákban látunk.
Nyilván mindenki imádja a csillogást, persze átélni a legjobb, de szájtátva nézni a tévén keresztül sem rossz, azonban az ember kíváncsi agyát egy valami még jobban érdekli… a kulissza! Mi van a színfalak mögött? Na, pontosan itt jön be a képbe az a “mezei” vlogger lány, akinek bár több százezer követője van, ugyanúgy benne hagyja a videójában még azt is, ahogy keni a vajas kenyerét, miközben mesél valamiről.
És a YouTube-on kívül?
Természetesen nem csak a YouTube videósok tehetnek a médiafogyasztás változásáról. Tíz évvel ezelőtt sokkal kevesebb lehetőség volt az otthoni szórakozásra. Az internet már természetesen létezett, de közel sem volt rajta annyi izgalmas tartalom mint manapság. A néhány fő adón volt minden érdekes. Filmeket is csak tévében tudtunk még nézni. Mára aki filmet szeretne nézni, 90% eséllyel nem tévében fogja azt megtenni, mert tele van reklámokkal, ráadásul igazodni kell hozzá. Adott időpontban megy a film, ha egyáltalán megy amit szeretnénk látni.
A neten bármikor, bárhol, bármit
Nem kell az életünket a sugárzási időhöz kötni, sietni haza a munkából, suliból, baráttól, hogy hazaérjünk kedvenc sorozatunk, filmünk következő epizódjához.
Mi lett az eredmény?
Sokan fontolgatják, vajon a TV teljesen el fog tűnni? Nos, szerintem nem. Abszolút nem. De a jelentőségéből rengeteget veszített és még fog is veszíteni. Ma egy X-Faktort legjobb esetben is csak bő egymillióan követnek, míg a kisebb tévéadók nézettsége még ehhez képest is elképesztően alacsony.
Nessaj Honfoglalós videóit sokkal többen nézik, mint a Honfoglaló TV műsort.
És ez tényleg így van. Pedig nekem nagyon tetszik a tévés verzió is, de az embereket mégis jobban érdekli a közvetlen, egy szem kamerába beszélős verzió.
Hogy vajon mi lesz 5-10 év múlva? És milyen korosztály követi inkább a tv-t és inkább az internetet? Mennyire ismer ma egy tévés arcot egy 10-14 éves fiatal? Elképesztő számadatokat gyűjtöttem össze, ezzel fogjuk folytatni a következő cikkben. Tartsatok velem! 🙂
