Ezt nézed:  / Hírek / Pszicho, szex / Megpofozott a fiúm, ez normális? – Igaz történetek

Megpofozott a fiúm, ez normális? – Igaz történetek

Erőszakos, türelmetlen természet jellemzi a párodat? Vannak dolgok, amiken hamar felhúzza magát és esetleg csúnyán beszél veled? Talán az is előfordult már, hogy bántalmazott egy ilyen alkalom során? Egy valamit tudnod kell, ezt semmilyen körülmények között nem hagyhatod neki!

Egy párkapcsolatban a kölcsönös bizalom és hűség alap pillérek, azonban a tisztelet és a türelem is közéjük tartozik és éppoly fontossággal bírnak, mint az előzőek. Tudnunk kell, hol a határ és mi az, amit nem engedhetünk meg a másik félnek! Olykor ezt nehéz egyedül eldönteni és megítélni a helyzetet, hiszen éppen benne vagyunk. Ezért is hoztunk két igaz történetet arról, milyen is, ha ilyen helyzetbe kerülünk!

Lili, 24

18 évesen ismertem meg Ádámot. Az interneten kezdtünk el beszélgetni, de nem sokkal utána már találkoztunk is és nem kellett hozzá sok, hogy párkapcsolatot kezdjünk. Lenyűgözött, hogy mennyire férfias és kiáll magáért – bárkivel szemben. Akkoriban kezdtem el dolgozni egy kávézóban és iskola mellett a legtöbb időmet ott töltöttem. Nagyon jól jött a munka, mivel így tudtam magamnak azokat a dolgokat is megvenni, amikre a szüleimnek sajnos akkor nem igen volt pénze. Ádám odáig volt értem és mindig dícsért. Nagyon büszke volt rám, hogy iskola mellett még van időm és energiám dolgozni és még vele is sokat találkoztam. Boldog voltam és szerelmes. Semmi nem tudta elrontani a kedvem. 3 hónapig töretlen volt a boldogságom. A szüleim már tűkön ültek, hogy megismerjék Ádámot és egy vacsora alkalmával meg is történt a bemutatás. Szimpatikus volt nekik is, ami számomra nagy megkönnyebbülés volt. Azonban nem telt el sok idő a megismerkedésünk után, elkezdődtek a problémák. Ádám egyre feszültebb volt, akár apró dolgokon is felhúzta magát és ez sokszor rajtam csattant. Mindig bizonygatta, hogy nem az én hibám, azonban velem kiabált, ha valamivel problémája volt. Eleinte nem okozott köztünk vitát, azonban később kikértem magamnak, hogy velem ordibáljon olyan dolgok miatt, amikről nem tehetek. Gondja volt az iskolájában pár tanárral és ki akarták rúgni. Később a szülei akarták kidobni otthonról és hozzánk akart költözni, de mivel nemet mondtam – nagyon összevesztünk. Ekkor pofozott meg először, a nyílt utcán. Páran látták is a történteket, azonban leszegték a tekintetüket és elsétáltak mellettünk. Néhány napig nem beszéltem vele, nem tudtam mit csináljak. Beszéltem a legjobb barátnőmmel, aki azt tanácsolta – hagyjam ott. Én azonban képtelen voltam rá, mert szerettem, nagyon. Bocsánatot kért, hozott nekem 100 szál rózsát és elmondta, hogy sosem fog újra megtörténni, de teljesen kiborult attól, hogy nem tud hova menni lakni. A következő hónapok eseménytelenül teltek, azonban utána nemsokkal kirúgták az iskolából, mert összeverekedett egy oszálytársával. Ez volt az utolsó csepp a pohárba. Ádám teljesen magán kívűl volt. Azt mondta, hogy senki sem érti meg és mindenki csak bántja őt és az iskolában sem hallgatták meg – pontosan mi történt valójában. Azt mondta, csak én vagyok, akiért él és hogy sose hagyhatom el! Aznap újra megkért valamire, azonban már változtatott előző kigondolásán. Azt kérte, költözzünk össze egy albérletbe. Mivel én nem szerettem volna otthagyni a szüleimet, elvetettem az ötletet. Kiabálni kezdett velem, belekapott a hajamba és annál fogva ráncigált engem. A szüleim nem voltak otthon, ezért nem tudott nekem senki segíteni. A falnak dobott, majd ütni kezdett. Az első négy ütés után már nem számoltam, mennyit kaphattam. Mikor elkezdett vérezni az orrom, abbahagyta és azt mondta, menjek el és fürödjek meg. Nem bírtam felállni, ő pedig elment. Sírtam, zokogtam. Alig vártam, hogy hazaérjen valaki és el tudjam mondani, mi történt. Végül apa ért haza elsőként és mikor meglátott, azonnal kórházba vitt. Egy estére bent tartottak megfigyelésre, azonban szerencsére nem történt komolyabb bajom. Elmeséltem a szüleimnek az első pofontól kezdve mindent, és azt is, hogy nem csak fizikailag bántalmazott, hanem verbálisan is – folyamatosan. Megtettek minden intézkedést, mindenben segítettek nekem. Mikor megtörtént a feljelentés, sok dolog kiderült. Ádám az osztályában is állandóan agresszív volt a társaival és gondjai voltak az előző párkapcsolatában is. A szüleim megígértették velem, hogy ha bármikor jelentkezne, azonnal szóljak nekik. Nagyon sok idő kellett hozzá, hogy felépüljek, de sikerült. Visszagondolva már tisztán látom, hol rontottam el. Naív voltam és sebezhető. Az első pofon után ki kellett volna lépnem a kapcsolatból, de nem hallgattam senkire, csak az érzéseimben bíztam. Azonban tudnia kell mindenkinek, aki hasonlón megy keresztül, hogy az a fiú nem szeret minket, aki képes ilyet tenni velünk.

Mojra, 19

Egy évvel ezelőtt ismertem meg Danit. Egy barátnőm ismertette meg velem és azonnal beleestem. Egyszerűen nem volt kérdés, hogy összeillünk-e. Dani már első nap olyan szép dolgokat mondott nekem, amiket még senkitől sem hallottam azelőtt. Szinte azonnal szerelmet vallott és azt mondta, mi összetartozunk. Néhány hét elteltével még erősebb lett ez az érzés és járni kezdtünk. A szüleimnek nem volt túl szimpatikus, de nem tudták megmondani miért. Végül elfogadták a döntésem és nem szóltak bele a kapcsolatunkba. Dani egyre többet járt át hozzánk és sokszor csak filmeztünk és beszélgettünk. Egy-két hónap elteltével azonban elkezdett furcsán viselkedni. Féltékeny volt mindenkire és állandóan figyelte, kinek írok a telefonomon. Állandóan ellenőrzött, ami eleinte nem zavart, azonban később nagyon idegesítővé vált. Egyre több dologban szeretett volna kontrollálni, azonban mielőtt ezt megtehette volna, szakítottam vele. Ekkor megpofozott, és megfenyegetett, hogy ha elhagyom akkor megöli magát. Sírt és azt mondta vége van az életének, ha szakítok vele. Fogalmam sem volt mit tegyek és nem volt senki, akitől tanácsot kérhettem volna. Vele maradtam, azonban még rosszabb lett a helyzet. Állandóan terrorizált és nem hagyta, hogy barátaim legyenek. Nem engedte, hogy fiú ismerőseim legyek, sőt abba is beleszólt, hogy mennyi időt töltök az iskolában. Ekkor már állandóvá váltak a pofozások és a megalázások. Egyik este annyira megvert, hogy nem tudtam másnap iskolába menni. Sokáig rejtegettem a foltokat, azonban anyukám egy alkalommal észrevette. Próbáltam tagadni, hogy Dani bántott volna, azonban nem hitt nekem és egy idő után bevallottam. Akkor jöttem rá, hogy addig a pillanatig magamnak is hazudtam. Sikerült Danival lezárnom a kapcsolatomat, nem tettünk ellene feljelentést, azonban anyukámék megmondták neki, hogy ha jelentkezni próbál, azonnal hívjuk a rendőrséget és elmondunk nekik mindent. Azóta nem láttam és nem beszéltem vele. Most kezdem felfogni, mi is történt pontosan. Amire rájöttem, az az, hogy soha nem szabad senkinek hagynunk, hogy uralkodjon felettünk és azt tegyen velünk, amit csak akar.

Mindkét lánynak nehezére esett beszélni a történetükről, azonban fontosnak tartják megosztani saját tapasztalataikat a témában, hogy mások tanulhassanak belőle. A két legfontosabb dolog, amit a lányok megosztottak velünk – az volt, hogy:

1. Tudnunk kell, hogy a szerelemben/párkapcsolatban nem megengedett a minimális fizikai bántalmazás sem,

2. Merni kell segítséget kérni.

Minden párkapcsolatban vannak viták/veszekedések, azonban tudnunk kell ezeknek határt szabni. Mit engedünk meg a másiknak? Mennyit viselünk el neki? És ha olyat tesz, ami számunkra már nem fér bele, merni kell kiszállni! Ez a legfontosabb!

Fotók: Pinterest

Megpofozott a fiúm, ez normális? - Igaz történetek
Veled előfordult már, hogy bántalmazott a párod?