Még három hét, és dönteni kell, hogy merre tovább az érettségi után: vagyis mit szeretnék tanulni, hol szeretném, melyik egyetemen, és mi legyen, ha ez mégsem jön össze.
Most már egyre jobban szorít az idő, vészesen közeledik a február 15-e, és vele együtt a kényszer, hogy dönteni kell a továbbtanulásról. Halogatni a választást sajnos már nem sokáig lehet, de ha esetleg még mindig bizonytalan lennél a dolgodban, vagy csak egy kis megerősítésre van szükséged, nézzünk néhány tippet, ami megkönnyítheti a döntést.
Először is, gondold át, hogy mi érdekel, melyek voltak a kedvenc tárgyaid ez idáig, és szűkítsd őket az alapján, hogy miben vagy jó: ezek közül melyek azok, amikből kisebb erőfeszítésedbe került jó jegyet szerezni. Leltározd ugyanígy a belső tulajdonságaidat is: mik az erősségeid és mik a gyengéid (persze annak mentén, hogy ezek a jellemvonások mennyire szükségesek és hasznosak egy-egy adott állás szempontjából, és mennyire nem).
Használd a rendelkezésedre álló forrásokat is: olvass alaposan utána az egyes pályáknak interneten. Erre ne sajnáld az időt, nézd végig, hogy hogy lehet egy adott szakra bekerülni, mik a követelmények, elvárások. Szintén segít, ha megnézel egy-egy tervezett tanrendet, így tisztába jöhetsz azzal, hogy egy hangzatos szak neve mit takar a valóságban, mit lehet (és mit kell) ott tanulni. Bekerülni könnyű, végigcsinálni nehéz – mondják, és nem véletlenül, úgyhogy annak sem árt utánakeresni, hogy mi kell ahhoz, hogy egyszer a (nem is annyira távoli) jövőben le is diplomázz az adott egyetemen.
Vedd fel a kapcsolatot olyanokkal, akik annak az adott egyetemnek az adott szakán tanulnak, ahová te is szeretnél bekerülni. Az egy dolog ugyanis, hogy mit írnak magukról a felsőoktatási intézmények, és mit ígérnek a hallgatóiknak, de sokkal többet megtudhatsz így. Persze nem mindenki, de valószínű, hogy sokan készségesen segítenek neked, hiszen emlékeznek még arra, hogy milyen volt, amikor ők voltak hasonló helyzetben. Ha imádják a szakjukat, akkor azért, hogy áradozhassanak róla, ha pedig utálják, akkor azért, hogy lebeszéljenek róla, de megosztják veled, hogy miért érdemes vagy nem érdemes oda jelentkezned.
Próbáld elkerülni, hogy mások befolyásoljanak a döntésben! Persze valószínűleg jó szándékkal, de a családtagok, barátok megpróbálhatnak egyik, vagy másik irányba terelgetni. A tanácsaikat persze érdemes megfontolni, de már csak a kapcsolatotok szempontjából sem szerencsés, ha a saját meggyőződésed ellenére hallgatsz rájuk. Ilyenkor ugyanis, ha csalódsz az adott szakirányban, előfordulhat, hogy rájuk hárítod a felelősséget, őket fogod hibáztatni amiatt, hogy rábeszéltek egy rossz döntésre.
Fogadd el, hogy minden szempontból tökéletes választás nem létezik, sokszor kompromisszumot kell kötni. Olyan állást valószínűleg nem találsz, ami az összes igényednek megfelel, úgyhogy célszerű ezeket rangsorolni. Keresd meg azt a néhány szempontot, amihez ragaszkodsz (ilyen lehet bármi, ami neked létfontosságú, pl. rugalmas munkaidő, változatosság, stb.) és ami a lista aljára kerül, azokat engedd el (pl. jó lenne sokat keresni, de ha az, hogy élvezd, amit csinálsz, vagy mindig új kihívásokat találj a munkádban, ennél sokkal fontosabb, akkor ez legyen a mérvadó).
Végül, nagyon fontos, hogy mindig legyen B terved, sőt, sokszor egy C, és D terv sem árt! Előfordulhat, hogy annyira megkönnyebbülsz, hogy végre megtaláltad az „igazit” a szakok között, hogy elkezdesz foggal-körömmel ragaszkodni hozzá. Ez is egy alternatíva, hiszen ha esetleg mégsem kerülsz be az áhított egyetemre, létezik pótfelvételi, és megpróbálhatod majd legközelebb is. De ha nem akarsz várni, akkor jó, ha erősíted magadban, hogy akkor sincs minden veszve, ha nem az elsőként megjelölt helyre vesznek fel.
Sok sikert!
(képek: http://www.thatsreallypossible.com/ , http://images.forbes.com/)
