Brr-hm – dörmögi a mézet kutató vadász Mozambikban, és a mézkalauz madár máris reagál. Ez ugyanis a párkapcsolat hívójele. A madár százszor jobban tudja, mint az ember, hogy hol rejtőzik a méz, melyet a szorgos méhek gyűjtenek. A fejszés vadász és a madár folyamatosan kommunikálva célhoz ér: olyan fát találnak, melynek odvában rengeteg a méz.
Mit tesz a mézkereső vadász, akit a mézkalauz madár segít a céljához? Kivágja a fát és begyűjti a méz nagy részét. De marad még bőven, úgyhogy a mézkalauz madár sem marad hoppon. Ezt a furcsa ember és madár kapcsolatot már 1588-ban leírta egy portugál szerzetes, aki Mozambikben egy missziónál dolgozott- írja a Globoport.hu.
A tudósok nem vették komolyan a régi írást, de egy lelkes kutató utánajárt az ügynek. Claire Spottiswood Cambridge-ben is egyetemi oktató, éppúgy, mint Fokvárosban. Most a Science című szaklapban tette közzé tanulmányát a mézkalauz madarak és az emberek furcsa kapcsolatáról. Megjegyzi, hogy Kenyában is tapasztalt hasonlót, de ott nem a brr-hm volt a hívójel, hanem egy titokzatos fütty. Szabadon élő állatok és emberek között nagyon ritka az ilyen kapcsolat. Az állatok nyelvét értő emberek kizárólag a fogságban lévő vagy épp háziállatokkal alakítottak ki kommunikációs viszonyt. Afrikában viszont ez őserdei történet.
A tanulmány arra is kitér, hogy a mézkalauz madarak a kakukkhoz hasonlóan szeretik a fiókákat más madarak fészkében elhelyezni. Ebből aztán komoly háborúskodás keletkezik, amikor a kis mézkalauz-fiókák megszületnek. Azonnal összecsapnak a mostohatestvéreikkel és hegyes csőrükkel könnyen halálra sebezik őket. Olyan ez, mint Jekyll és Hyde – mondja a professzorasszony. A mézkalauz madár igen jól kommunikál az emberrel, de madártársaival szemben gyakran felülkerekednek benne a gyilkos ösztönök.
Fotó: philomelablogja.blogspot.com
