A középiskola utolsó évében mindenki a karrierjére koncentrál. Az tűnik a legfontosabbnak, hogy a lehető legjobb eredményeket érjük el, a kiszemelt egyetemre jussunk be és az álom munkahelyen dolgozhassunk. Az évek azonban telnek-múlnak és felmerül a kérdés: A túlzott karrierközpontúság nem teszi tönkre a kapcsolatainkat? Mi van akkor, ha a végén sikeresek, de magányosak leszünk? Megéri az egész, ha nincs kivel megosztani az örömünket?
Tizenévesen teljesen természetes, hogy az iskolában a sikerről hallunk. A jól fizető szakmákról és munkahelyekről. Ez valahol így is van rendjén, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az élet nem csak ebből áll. Pályaválasztás előtt egy nagyon okos tanárom azt mondta: “Ha a boldogságot a munkahelyeden keresed az már régen rossz….” Igaza volt.
Nincs bevált recept arra, hogy el tudjuk dönteni, mi a fontosabb: karrier vagy család. Talán pont ez a lényeg. Egymás mellett, egymással kiegészülve tudnak jól működni. Hiába van csodás karrierem, ha este egyedül fekszem le aludni, de hiába van csodálatos családom is, ha nincs megfelelő állásom, nem vagyok sikeres ember. Meg kell találnunk az arany középutat és egyiket sem szabad elhanyagolnunk a másik miatt.
A dolog lényege, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé, és legyen egy tervünk. El kell tudnunk dönteni, hogy mikor, mit szeretnénk az életben, és azt is tudnunk kell, hogy 30 éves korunkra mit szeretnénk elérni. Ehhez mérten könnyebb megtervezni mindent. Ha tudjuk, hogy 28 évesen családot szeretnénk alapítani, akkor bizony az egyetem alatt nagyon fontos, hogy minél több szakmai gyakorlatot szerezzünk, és tanulmányaink elvégzése után kezdőként, megfelelő gyakorlattal a hátunk mögött dolgozni kezdjünk.
Ne várjuk meg, hogy maguktól történjenek a dolgok. Minden rajtunk múlik. Ha ügyes vagy egyáltalán nem kell választanod család és karrier között! Sőt! Ne hagyd, hogy az élet választás elé állítson. Mindkettőt megérdemled!
