Egyik nap még beszélgettetek, másnap semmi. A ghostolás ma már szinte alapélmény, de attól még nagyon tud fájni.
A ghostolás arról szól, hogy valaki eltűnik magyarázat nélkül. Nem válaszol, nem ír, nem zár le semmit. Sokszor nem gonoszságból történik, hanem félelemből. Félünk konfliktustól, kellemetlen beszélgetésektől, attól, hogy megbántunk valakit.
Azért fáj ennyire, mert lezáratlanságot hagy maga után. Az agyunk utálja a befejezetlen történeteket, ezért újra és újra lefuttatjuk, mit rontottunk el, mit mondhattunk volna másképp. Ez sokkal jobban kimerít, mint egy őszinte „nem érzem”.
Fontos tudni, hogy a ghostolás sokszor nem rólad szól. Inkább a másik érzelmi éretlenségéről, kommunikációs nehézségéről. Ettől még jogos, ha fáj.
Ha te ghostolnál, érdemes megállni egy pillanatra. Egy rövid, tiszta üzenet nem nagyobb fájdalom, mint az eltűnés, sőt. Ha pedig veled csinálják, próbáld lezárni magadban, akkor is, ha nem kapsz választ. A csend is válasz, még ha rossz is.
Fotó: Középsuli Archívum
