A körülöttük lévők általában nem nézik jó szemmel, ha depressziósak vagyunk. Megpróbálnak segíteni, megvigasztalnak, de néha kell, hogy egyedül legyük és szomorkodjunk.
Ha szomorúak vagyunk, magától értetődő, hogy keressük a magányt. Távol mindenkitől, ahol nem zavarhatnak minket. Búskomorságba burkolózva várunk valamire, amit magunk se értünk. Ilyenkor melankolikus, szomorú zenét hallgatunk.
A zene nagyon sokat segíthet, lenyugtatja az embert. Hagyja, hogy tisztán tudjon gondolkodni, és át tudjuk gondolni azt is, hogy mi történt. Általában egy számunkra rossz dolog miatt esünk depresszióba. Az érzékein tompák lesznek, a külvilág hangjaira alig reagálunk, vagy egyszerűen meg se halljuk. Ezt mindenki máshogy éli át.
Az egyedül eltöltött percek gyógyító erővel bírnak. Lenyugtatják az idegeinket, egy idő után pedig kevésbé tűnik nyomasztónak minden. Képes leszel elfogadni a tényeket és elkezdeni elölről mindent. Ha átéled ezt a szomorú állapotot, utána mindent máshogy fogsz értékelni és máshogy állsz hozzá. Rájössz, hogy nincs is olyan nagy tétje a dolgoknak és léteznek másik fajta megközelítések is. A depresszió hozzásegíthet magához a megoldáshoz.
Velem is számtalanszor fordult elő, hogy rossz kedvem volt. Ilyenkor magamba fordultam és semmi sem érdekelt. Zenét hallgattam, mert nálam ez az egyik legjobb módja a megküzdésnek. Mi tagadás, szeretem ezt az állapotot. Ilyenkor lenyugszom és higgadtan tudok gondolkodni. A problémát utána mindig más szemmel nézem. Sokat segít, hogy utána már nem csak a negatív oldallal tudok foglalkozni, hanem valamilyen megoldást keresek.
Ez egy természetes emberi reakció. Ha valami rossz történik velünk, nekünk is rossz kedvünk lesz, de mégis nagy jelentősége van. Hozzájárul, hogy kialakuljon a jellemünk és el tudjuk fogadni saját magunkat. Néha jó ez az állapot, mert utána kitisztul minden. Sokkal nyugodtabb leszel és megfontoltan tudsz dönteni.
