Nem is olyan rég szó volt egy fiatal lányról, aki rendszeresen vagdossa magát. Aki olvasta a cikket, még emlékezhet rá, hogy milyen megpróbáltatásokon megy keresztül nap, mint nap. Ez a cikk arról szól, hogy mi történt vele azóta.
Az alábbi linken elolvashatjátok az előzményeket.
Két hónap telt ez azóta, hogy megjelent a cikk, és ez idő alatt elég sok minden történt. Bori ugyan beleegyezett, hogy megírjam a történetét, és el is mesélte nekem, de nagyon tartott a negatív visszhangoktól. Leginkább attól félt, hogy megbélyegzik őt és még több sértést kap azért, amit magával szokott csinálni.
A hegek a testén még mindig ott vannak, és jó időt igénybe is fog venni, amíg eltűnnek, de hatalmas pozitívum, hogy ez idő alatt nem lett rajta egyetlen új vágás sem. Két hónap alatt nem nyúlt a pengéhez és ennek egy oka van.
Ti voltatok azok, akik elég erőt öntöttetek belé. A cikk alá kommentelők hatalmas szeretettel árasztották el, és megannyi jókívánsággal látták el őt, ami nagyon nagy segítség volt Borinak. Elég erőt tudott meríteni, hogy más szemmel nézzen a világra és a legrosszabb helyzetben is megtalálja a boldogságot. Mérhetetlen háláját fejezi ki mindazoknak, akik egy-két kedves szóval próbáltak lelket önteni belé:
„Kedves ismeretlen jóakarók! Köszönöm mindazt a jóságot, amit tőletek kaptam! Nagyon hálás vagyok nektek és igazából a mélypontról húztatok vissza. Mindannyiótoknak köszönöm, akik biztattak és pár soros mondataitokból sok erőt tudtam meríteni! Olyan hihetetlen, hogy ennyi örömmel képesek vagytok eltölteni engem és így visszagondolva is nagyon boldog vagyok, hogy elmondhattam a történetemet és van, aki meghallgatta, nem ítélt el, hanem próbált segíteni. Köszönöm nektek!”
Szemmel látható a hatalmas változás, ami vele történt. A komor arcot felváltotta a mosoly, ami nektek köszönhető, és a beszélgetés alatt egy-két hálás könnycsepp is kicsordult.
