Vica most 24 éves. Nagyobbik kislánya 2,5 éves, a kisebb most született. Kíváncsiak voltunk, milyen dolgokról kellett lemondania az anyaságért.
Szóval, az anyaság.
Szeretném leszögezni, hogy imádok anyuka lenni. Az anyaság csodálatos dolog! Persze, tény, hogy vannak dolgok, amik a gyerek mellett nem megoldhatóak.
Mesélj a gyerekek előtti időszakról.
Hát… tipikusan az a “rossz lány” fajta voltam :D. Buli buli hátán, folyton mentünk, pasiztam, jól éreztük magunkat. Miénk volt a világ. Közben leérettségiztem, elvégeztem egy képzést, vendéglátós lettem. A záróvizsgán már megvolt a kislányom. A szakdolgozatomat nagy pocakkal írtam. A jogosítványomat is pocakosan csináltam.
Terveztétek a babát?
Nem. Mikor újra összejöttünk a tiniszerelmemmel, a bulik csak még jobban sokasodtak. Szabadok voltunk, azt csináltunk, amit akartunk. Azt a nyarat úgy nyomtuk végig, hogy az éjszakák voltak a nappalok 😀 Aztán egyszer csak kiderült, hogy terhes vagyok. Megijedtünk, de azért nagyon örültünk. És jött a hatalmas váltás. Egyik napról a másikra meg kellett komolyodni, babás könyveket olvasni, megtanulni, vagy legalábbis megpróbálni megtanulni, hogy milyen szülőnek lenni.
Féltél?
Persze! Iszonyat nagy felelősség ez, pláne 21 évesen. Megszűnt az “én”, “mi” lett belőle. Ha csináltam valamit, előtte végig kellett gondolnom, hogy jó ez a bennem növekvő babának? Nem tudtam gyalogolni. Elfáradtam 5 perc után. Kiestem a társaságból. Pletykaéhes lettem, mert nem tudtam senkiről semmit :D. Aktív kismama voltam, de ez közel sem jelentette azt az aktivitást, amit addig megengedhettem magamnak. Néha úgy éreztem, hogy mindenből kimaradok, ami körülöttem történik.
És ettől szomorú voltál?
Nem mondanám. Készültem a nagy feladatra. Persze, néha nem volt jó, hogy a többiek buliznak, én meg hazamegyek tízkor, mert annyira fáradt vagyok. De felborult az addigi fontossági sorrendem. Valójában sokkal kevésbé volt megerőltető, mint ahogy gondoltam :D.
Aztán megszületett a kislányod…
Hát igen. Aztán nem aludtam 3 hónapig :D. A baba sír, a baba éhes, a babának cserélni kell a pelusát, nekem fájt mindenem, fáradt voltam, lettem volna egy picit csak magammal egyedül… A férjem nagyon sokat segített, de ő nem tudta etetni a picit. Néha nagyon magányos dolog anyának lenni. Persze, megéri. Csodálatos érzés. Jobban szeretni valakit magadnál. De nem leányálom, na nem.
És a második?
Őt már terveztük. Megtaláltam magamat az anyaságban, akármennyire nehéz és fárasztó dolog. Mindenki mondja, hogy kifejezetten jól áll nekem ez a szerep :D. Elhiszem nekik. És a tesó jó.
Mit javasolsz a lányoknak? Szüljenek korán?
Hát… nehéz kérdés, és nyilván emberfüggő. Mi bevállaltuk a babát egy olyan helyzetben, ahol semmi nem volt biztos, de megoldottuk. Azóta a saját lábunkon állunk, és nem kell szűkölködnünk. Abban biztos vagyok, hogy nincs ideális helyzet – mindig van kifogás, hogy miért nem időszerű éppen a gyerekvállalás. Egyszer fiatalok vagyunk, egyszer nincs pénzünk, egyszer sok a munka, egyszer kevés… Ez fejben dől el, szerintem. Elhatározod, hogy képes vagy rá, vagy sem? Ha igen, mindent bele! 😉
Kép: pixabay.com, cdn.sheknows.com
