A szülőknek való bemutatásnál csak az kínosabb, ha utána nem lesznek szimpatikusak egymásnak, sőt, átcsap utálatba. Ha te sem bírod a kedvesed szüleit, vagy csak az egyiket, akkor ezt a cikket neked írták.
Számomra fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljak a barátom szüleivel, hiszen elkerülhetetlen a gyakori találkozás. Nekem is kijárt már egy-két érdekes anyósból, de most két másik ember történeteit olvashatjátok, hogy hogyan birkóztak meg a nézeteltérésekkel.
Zsuzsanna (20)
Három hónap együttjárás után ismertem meg az akkori barátom szüleit. Eleinte normálisnak tűntek, kedvesen érdeklődtek irántam, finom ebéddel és édességekkel kínáltak. Az apjával nem is volt semmi gondom, de az anyja nagyon furcsán viselkedett. A fiú akkor volt húsz éves, mégis korlátozva volt: nem engedték el mindenhova, de ha mégis, akkor elvitték kocsival és óránként sms-ben meg kellett írnia, hogy még él. Nagyon gyerekként kezelte az anyja, ezáltal engem is: amikor náluk voltam, úgy éreztem magam, mint egy óvodás: megszárította a hajam, ha még indulás előtt vizes volt, rám adta a kabátomat, felhívatott a barátommal, hogy sikeresen hazaértem-e, nem engedett el esernyő nélkül, ha szemerkélt az eső. Rengetegszer nyitott be kopogás nélkül a szobába, egyszer akkor, amikor épp öltöztem. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha intim helyzetben kap el minket. Engem ez nagyon frusztrált, de az exem nem merte vele megbeszélni, félt, hogy összevesznek. Mivel anyuci pici fia nem sietett a segítségemre, én meg nem akartam tiszteletlen lenni, ezért úgy intéztem a dolgokat, hogy minél kevesebbet kelljen az anyósjelöltem légterében lenni. A találkozások és a kommunikáció ritkult mindkettőjükkel. A szakításom egyik oka ez volt. Még utána párszor beszéltünk, akkor elmondta, hogy megbeszélte az anyukájával, hogy nem kéne így viselkednie, szóval gondolom, hogy a következő barátnőnek ezzel nem lesz gondja.
Jonatán (24)
Már az első találkozás is szörnyű volt a párom édesapjával. Érezhetően nem voltam neki szimpi, alig nézett rám, biztos azt várta, hogy hazamenjek. Mint kiderült, a barátnőmnek volt egy két éves kapcsolata, az apja nagyon megkedvelte a srácot, a szakítás után pedig mindegyik fiúra volt valami rossz szava. Úgy érezte, Móni csak alkalmi srácokat hoz haza, miközben az első volt az igazi és jól elszúrta. Azt akarta, hogy majd tőle legyenek az unokák. A barátnőm próbált vele erről beszélni, de a férfi nagyon konfliktuskerülő, inkább a szőnyeg alá söpri a problémákat. Ennek már négy éve, mi összeköltöztünk, ő azóta sem csíp, még mindig azt hiszi, hogy ez csak egy futókaland. Szerencsére már csak karácsonykor kell vele jópofiznom. Ha fiatalabbak lennénk és nem lett volna lehetőségünk lakást bérelni, biztos megmérgezte volna a kapcsolatunkat az öreg.
Amint látjátok, van, amikor a beszélgetés nem segít, de mindenképp próbáljátok meg vagy ti, vagy a párotok. Ne hagyjátok, hogy szakításig fajuljon a dolog. Ez nem a Rómeó és Júlia.
Írta: Czár Fruzsina
