Irigylik őket, de senki nem látja a pánikrohamokat. Luca (18) elmeséli, miért nem dicséret a „jó tanuló” címke, hanem inkább egy fojtogató ketrec.
“Mindenki azt hiszi, a tudás miatt kapok ötöst. Nem látják, hogy hajnali kettőig sírtam a törikönyv felett, a kávétól remegő kézzel. Nem azért tanulok, mert érdekel, hanem mert rettegek. Ha egyszer becsúszik egy négyes, úgy érzem, megszűnök létezni. A tanárok imádnak, a szüleim büszkék, de én belül haldoklom. Én nem okos vagyok, hanem szorongó. A ’jó tanuló’ címke nem dicséret, hanem egy elvárás-halmaz, ami alatt lassan összeroppanok. Én vagyok a cirkuszi oroszlán, aki ugrik a karikán, mert fél a korbácstól.”
– Luca (18)
