Ugye milyen jó érzés mikor hazaérsz és egy apróság örül neked? Mindig… ha rossz kedved van, ha sírsz, ha nevetsz ő mindig ugyanolyan nagy szeretettel fogad téged. Emellett hihetetlen, hogy mennyi mindenre megtudnak tanítani, olyan dolgokra is amikre nem is gondolnál.
Már egészen pici koromtól kezdve állatok mellett nőttem fel. Volt kutyám, cicám, papagájom, hörcsögöm, halam és jelenleg két kis csivavám. Tehát sok idő állt rendelkezésemre, hogy megtapasztalhassam az állatok viselkedését. Mégis azt mondanám, hogy az igazi lecke 4 évvel ezelőtt kezdődött számomra, amikor már egyedül éltem és úgy gondoltam, hogy szeretnék egy kiskutyát. Azt gondoltam egyszerű, de rájöttem, hogy sokkal nehezebb, mint azelőtt. Ez azért is igaz, mert itt egyedül én tartoztam felelősséggel a kis apróság iránt. Már rájöttem, hogy mindig addig érzi az ember nehéznek, ameddig nem ismeri meg teljesen, hogy különböző helyzetekben miként reagál dolgokra a kiskutya.
A folyamatos tapasztalásnak köszönhetően ma már tudom, hogy mi az amire a legfőképp megtanítottak, és miket mutattak annak érdekében, hogy bearanyozzák a mindennapjaim. Hiszek abban, hogy az állatok érzik azt, hogy mi zajlik épp a gazdájuk lelkében. Sőt úgy gondolom, hogy még a gondolataikat is tudják. Ezt ki is próbáltam. Csak gondoltam valamire, és a kutyus anélkül, hogy kimondtam neki, megcsinálta amire kértem. Ekkor megdöbbentem, de teljesen átértékeltem magamban a viszonyunkat.Mikor úgy döntöttem, hogy szeretnék még egy kiskutyát akkor nagyon jól döntöttem. Hirtelen történt nem nagyon gondoltam át, de végül is ez volt a lehető legjobb választás. Így már nem csak hozzám ragaszkodnak, hanem egymáshoz is. Amikor épp nem tudok velük lenni, olyankor nagyon jól elszórakoztatják egymást. Ezáltal nem adok lehetőséget arra, hogy egyedül érezzék magukat.
Rájöttem arra, hogy sokszor azért néznek hosszasan a szemembe, mert így próbálják elmondani azt, hogy mennyire szeretnek. Nagyon könnyen kitudják fejezni érzéseiket, vannak különböző arckifejezéseik. Ha valamit nem tudtak közölni velem, vagy nem értettem arra találtak pszichés megoldást, nagyon egyszerűen betegséget tudnak szimulálni, annak érdekében, hogy több figyelmet kapjanak. Először nem értettem, de amint rájöttem, hogy miért van, egész könnyedén tudtam orvosolni a problémát. Azt tudtátok, ha a kutyus odahozza a játékát nem mindig azért van, mert feltétlenül játszani szeretne? Erre akkor jöttem rá, mikor minden este az ágyamba hurcolják az összes létező játékukat. Ez azért van, mert így szeretnék meghálálni a szeretet, és így fejezik ki, hogy mennyire szeretnek és nekem adják a legbecsesebb kincseiket, amik jelen esetben a játékok.
Amit én megtanultam az évek során, a gondoskodás, és az, hogy bárhogyan is viselkednek feltétel nélkül tudom szeretni őket. Sosem érzem magam egyedül, mert tudom, hogy mellettem vannak mindig, és imádok értük felelősséget vállalni. Úgy érzem, hogy nekik is részük volt abban, hogy komolyabban tudjak venni bizonyos dolgokat az életben és felelősségteljesebben tudjak gondolkodni.
