Vagy legalábbis arányában jóval kevesebben, mint gondolnánk – ez volt a negyedik pécsi afrikanisztikai konferencia talán legmeglepőbb megállapítása. De volt sok más érdekesség is.
Négy kontinensről tizenhat ország Afrika-szakértői gyűltek össze Pécsett, a Magyar Nemzeti Bank geopolitikai kérdésekkel foglalkozó PAGEO Alapítványa által patronált konferencián, hogy három napon át vitassák meg a kontinens aktuális kérdéseit. A tanácskozás mottója a “globális Afrika” volt, és valóban, a kutatók szerint Afrika egyre inkább bekerül a globalizáció áramába, egyre inkább része lesz – sőt már ma is része – annak a hálózatokra épülő világnak, amelyben minden mindennel összefügg, kapcsolatban van.
Tarróssy István, a tudományos tanácskozás szervezője a Globoportnak kiemelte: az, hogy ennyien eljöttek, és ilyen színvonalas előadások hangzanak el, bizonyítja, hogy Magyarországon is van helye az Afrika-kutatásnak, és van értelme Afrikával foglalkozni.
A kutatók három nap alatt különféle szekciókban vitatják meg legfrisebb eredményeiket – az afrikai nemi kérdésektől egészen a turizmusig számos témáról esik szó. A legmeglepőbb kutatási eredmények azokban a szekciókban hangzanak el, amelyek a geopolitikai kérdésekkel, illetve a migrációval foglalkoznak.
Tarróssy kiemelte: arról, hogy Kína jelen van Afrikában, már sokat írnak, beszélnek erről, de itt most arról is szó esik, hogy olyan országok is egyre aktívabb Afrika-politikát folytatnak, amelyekről ezt nem is sejtenénk, sejtettük volna. Elemzik például a délkelet-ázsiai országok (például Indonézia ) megjelenését Afrikában, az egyre erősödő – és a nagyhatalmakkal itt is versenyre kelő – török és orosz afrikai expanziót, vagy éppen azt, hogy hogyan és miért akar jelen lenni Izrael Afrikában.
A migrációval foglalkozó szekció legmeglepőbb megállapítása – Tarróssy szerint – az, hogy mára az afrikai migráció elsődleges célterülete nem Európa vagy Amerika, hanem maga Afrika. Egyes fejlődő, gazdagodó afrikai országok ugyanis már tudnak annyira vonzóak lenni, hogy nagyobb tömegben szívnak fel gazdasági bevándorlókat más afrikai országokból, mint Európa, és a beilleszkedésük is – a hasonló kultúra, környezet miatt – könnyebb, mint a tengeren túlon. A Dél-Afrikai Köztársaság mellett egyre nő például délen Namíbia és Botswana szerepe, Nyugat-Afrikában Ghána, sőt akár Nigéria vonz jelentős tömegeket, de Kelet- Afrikában is egyre jelentősebb a belső vándorlás, akár olyan, első hallásra valószínűtlen célországokba, mint Ruanda. A migráció jelentőségének mérésére kiválóan használható a hazautalások mérése – és bizony azt látjuk, hogy bár még mindig Amerikából és Európából érkezik a legtöbb pénz Afrikába a családi hazautalásokból, egyre nő az Afrikán belüli pénzmozgás aránya.
