Több országban váltott ki az elmúlt években is hangos felzúdulást a PISA-eredmények megismerése. A középiskolások tudását elemző nemzetkézi felmérés számos országban megdöbbentő eredményeket hozott. A pedagógiai szakemberek szerint az iskolások felkészültsége, tudása rosszabb mint sejtették. A magyar diákoknak sincs mivel dicsekedniük.
A PISA felmérés szerint a kínaiak, a japánok a jók
2012-ben 65 országban összesen félmilliónál is több 15 éves gyerek természettudományos, matematikai és szövegértési képességeit mérték fel. A tesztek soha nem a bebiflázott tananyag felmondására kíváncsiak, ehelyett a gyakorlatban is használható, egyéni problémamegoldáson alapuló kompetenciákat mérik.
A frissen publikált PISA-jelentés szerint a magyar diákok teljesítménye az összes vizsgált területen romlott az elmúlt években. Nem egyedi kisiklásról van szó: a természettudományos és a matematika eredmények folyamatosan rosszabbodnak az elmúlt 15 évben, de még a 2009-ben átmenetileg jobbnak mutatkozó szövegértésben is visszaestünk, így most minden területen az OECD-átlag alattiak a magyar értékek.
Bár sokan megkérdőjelezik a felmérés objektivitását, utalva arra, hogy a létező nyelvi, kulturális és társadalmi különbségek miatt nehéz az összehasonlításai alap, tény, hogy a PISA-felmérés a helyi oktatáspolitikák megítélésének legfontosabb mércéjévé vált. Az oktatáspolitikusok világszerte árgus szemekkel követik a PISA-eredményeket..
A minőségi oktatására büszke Németországban egyenesen PISA-sokkot okozott az első, 2000-es felmérés, amelyből kiderült, hogy a német diákok nemzetközileg csak a középmezőnyben vannak. A rossz pontátlagok felerősítették a vitát a német oktatási rendszer problémáiról. Nagy részben ez vezetett számos reformlépéshez, a rosszul teljesítők jobb színvonalú felzárkóztatásához, hatékonyabb iskolai integrációjához. 2000 óta a német diákok teljesítménye látványosan javult is. Finnország azonban profitált a PISA-teszteken: ők elég váratlanul kerültek 2000-ben az országlista élmezőnyébe és ezzel a szakmai figyelem középpontjába. Beindult az oktatáskutatók zarándoklata, hogy kilessék, miben áll az északi csoda. Igaz, a finn oktatás hírnevét éppen a mostani, rosszabb 2012-es eredmények rombolták némileg.
Tartósan jó ereményeket produkálnak a távol-keleti országok diákjai. A kínai, koreai, szingapúri diákok (akikhez a legújabb adatok szerint a vietnamiak is kezdenek felzárkózni) kiemelkedő teljesítménye a szakemberek szerint nem csupán a jó iskoláknak és a szorgalomnak köszönhető, szerepet játszhat benne a hagyományosan versenyvizsgákra építő konfuciánus oktatás, a tesztekre való felkészítés fontossága is. Amíg a hagyományos kínai mandarinképzésben csak egy szűk elit részesülhetett, ma csak akkor érhet el egy ország jó átlageredményeket, ha a tömegoktatása is kiemelten színvonalas. Jelenleg a Sanghaj környéki gyerekek érik el a világon a legmagasabb átlagpontszámot az összes mért területen, de most már a szegényebb kínai régiók vidéki iskolái is az OECD-átlag környékén teljesítenek.
Az oktatási rendszerbe való beruházás a kelet-ázsiai országokban gazdaságfejlesztési prioritás lett. A szegényebbek csak az iskolai mobilitástól remélhetik az előrejutást, ezért a szülők is extrém költségekbe verik magukat, hogy a gyerekük minél jobb oktatást kaphasson.
A kelet-ázsiai oktatási sikertörténet (a mostani eredmények szerint tovább növelték globális előnyüket) mögött az is ott van, hogy sikeresen tértek át a magolásról a problémamegoldó típusú pedagógiára. A kínai gyerekek ma már a hagyományos, ismétlés jellegű, és a PISA-tesztekben mért gyakorlatorientált, problémamegoldó feladatokban egyaránt jól teljesítenek. Ugyanez nem mondható el Kelet-Európáról: az oroszok például határozottan jobbak a poroszos neveléseszménynek megfelelő, magolással teljesíthető kérdéseknél, és alacsonyabbak a pontjaik a tudás praktikus használhatóságát mérő felmerésekben. A cseh és a szlovák eredmények is hasonló jelenségre utalnak. Hasonló problémákkal a magyar diákok gyenge PISA-eredményei is összefügghetnek.
