Lehet ez a párod, a legjobb barátod vagy valamelyik rokonod, ha nem ér rá soha veled foglalkozni, annak oka van. Mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. Ha a sorok olvasása közben gondoltál valakire, mindenképp folytasd a cikket.
Először is azt kell megértened, hogy nem vagy rossz ember. Nem azért kerülnek téged, mert senki nem kíváncsi a társaságodra. Azt is tudni kell viszont, hogy ha valaki, akivel eddig egész nap tudtál dumálni, elkezd nem visszaírni, vagy mindig van kifogása, miért ér rá, az nem lehet véletlen.
Én sem értettem, hogy a volt párom miért tűnt el olyan sokszor, ha azelőtt három hónapig egész álló nap chateltünk és heti többször is találkoztunk. Eleinte csak annyit vettem észre, hogy ritkulnak a Facebook üzenetek. Rákérdeztem, miért. Ilyenkor mindig a tanulás volt a kifogás. Utána minden héten legalább egyszer lemondta a találkozót pár órával előtte, vagy hazament sokkal korábban, mint kellett volna. A kapcsolatunk végén már volt, hogy egész nap nem beszéltünk semmit, ha én nem kerestem. Felhívni fölösleges volt, a telefonban is lerázott, hogy neki most mennie kell. Folyton mondott valamit, tanulás, fáradtság, házimunka, másnaposság, blablabla. A legvégén kibújt a szög a zsákból: bevallotta, hogy nem érzi jól magát velem, mert mindig összeveszek vele, amiért nem foglalkozik velem. Írtam az elején, hogy ő a volt párom, látjátok, nem véletlenül.
Hasonló eset máskor is volt. Legjobb barátok (vagy micsodák) voltunk egy sráccal. A barátságunk főleg arról szólt, hogy én imádtam a humorát meg a pozitív kisugárzását, emiatt szerettem vele lógni, ő neki pedig kellett valaki, aki megkönnyíti az életét. Például aki elkíséri mindenhova, bevállalja helyette a kínos szituációkat, elmegy akár a város másik felébe is, hogy neki kényelmesebb legyen. Eleinte nem volt ez fáradtság, de amikor észleltem, hogy kihasznál, már nem voltam ilyen segítőkész. Az első alkalommal, amikor nem kísértem el valahova, ahova nekem derogált menni, minden megváltozott. Két napig nem is beszéltünk, de folytattuk a “barátságot”. Ezentúl amikor írtam neki, megnyitotta a beszélgetést, de nem válaszolt rá. Ha neki volt mondanivalója, akkor megírta, de az én kérdéseimre nem reagált. Megkérdeztem, hogy mi ennek az oka és azt felelte, hogy lusta visszaírni olyan dolgokra, amik számára nem érdekesek. Mondanom sem kell, következő héten már nem voltunk barátok.
Ez az egész elhanyagolás fordítva is megtörtént már. Volt, hogy én akartam lekoptatni valakit. Úgy éreztem, ha megmondanám neki, hogy bocs, de annyira idegesítesz, hogy nem vágyom többet a társaságodra, akkor biztosan megbántanám, jobban, mint azzal, ha csak fokozatosan elkezdünk kevesebbet találkozni. Én mondjuk nem a párkapcsolataimban csináltam ezt, ott jobb egyenesen szakítani. Összeveszni sem akartam, csak azt, hogy ritkuljanak a talik, beszélgetések. Nem mindenki akarta elfogadni, ezért kénytelen voltam színt vallani, amiből hatalmas ellenségeskedés lett. Ezt szerettem volna elkerülni, de most már mindegy.
Nem azt mondom, hogy a kerülés jó megoldás, hiszen nekem is fáj. Ezért inkább azt tanácsolom, hogyha már nem menthető a helyzet, és mindenképpen ki akarsz lépni a kapcsolatból vagy barátságból, tedd meg. Adj egy rövid magyarázatot és ne hagyd, hogy visszarántson. Ha már eljutottál odáig, hogy kerüld, akkor biztosan jól döntesz a szakítással.
Írta: Czár Fruzsina
