Toldi Miklós valódi élete
“Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.”
Kinek ne csengene ismerősen e négy sor? Arany János Toldiját minden magyar hallotta már, alakjával legkorábban általános iskolában, irodalomórán találkoznak a diákok. Pedig Toldi Miklós a történelemkönyvek hasábjain is nyugodtan szerepelhetne – a név legendás viselője ugyanis a való életben is létezett.
Vezetésre született
Toldi Miklós a 14. században élt. Nevét egy 1351-es oklevél említi először, amiből kiderül: egy Meggyesi Simon nevű férfi hűbérese volt. Meggyesi volt az, aki megbízta, legyen Sáros városának ispánja.
Az ispán a vármegyék fölött álló személy, aki képviselte az uralkodót, de feladatai közé tartozott a bíráskodás is. Az alispán a vármegyék ispánjainak helyettese.
1352 áprilisában Toldi újabb rangot kapott: ő lett Pozsony alispánja, mivel ezt a feladatot már nem tudta ellátni az elfoglalt Meggyesi. Nagy előrelépést jelentett ez; Meggyesi egészbiztos meg volt vele elégedve, ha ezzel a címmel ruházta fel. A következő fordulópont 1354 után következett be Toldi életében: Magyarország legnagyobb egyházi vezetője, az esztergomi érsek mellé került mint lovag, s ettől kezdve a háborúzás töltötte ki mindennapjait.
A Szentlélek szolgálatában
1363-ban Nagy Lajos király Itáliába küldte harcba a Szentszék javainak védelmében, ahol csapatával sikeresen legyőzték Milánó katonáit. Ezt követően Itáliában maradt zsoldoskatonaként. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ő követte volna az ott élők parancsát: a magyar és angol harcosokból álló úgynevezett fehér hadsereg egyik vezetője lett. Az ötezer fős csapat 1600 magyarjának osztotta a parancsokat, s feladatát írásos dokumentum is őrzi. Egy 1365-ben kelt szerződés, amit Itália kötött a sereggel fél évre. Ebben Toldit Nicolaus comes Thodi de Ungarus-ként említik, azaz magyarországi Toldi Miklós grófként.
A magyar lovag pályája csúcsára érkezett. A fehér csapat vezénylése igen komoly feladatnak számított, ezt jelzi az is, hogy a sereg 160 000 koronát kapott fizetségül, ami nagyon jelentős összeg volt akkoriban. (Összehasonlításképp: Egy bolognai egyetemi tanár évi 2,75 aranyat keresett.)
Bukás és újabb felemelkedés
A fehér hadsereg harcolt Sienában és a német zsoldosok ellen is, azonban a pápa olyan erőszakosnak ítélte a fellépésüket, hogy megvált tőlük, s inkább az ellenséges németeket fogadta fel. Akiktől Toldi és katonái 1365 júliusában vereséget szenvedett, majd fogságba esett. Rabságából viszonylag hamar szabadult, egy év múlva már ismét Magyarországon volt. Itt tetteihez méltón fogadták, ugyanis Lajos király udvarában lett lovag. Továbbá ismét ispánnak nevezték ki Gömör, Zala és Szabolcs élére is.
1387-ben, immár Zsigmond király uralkodása alatt birtokot kapott a királytól Darócon, amit egy Bátorban fekvő területre cserélt. Ez az utolsó adat, amit tudni lehet életéről.
Toldi Miklós utóélete
Bár az igazi „hírnevet” Arany János trilógiája hozta meg számára, más szerző is feldolgozta történetét. Ilosvai Selymes Péter 1574-ben írta meg róla széphistóriáját, Arany pedig az ő művéből is merítkezett. (Az egyes énekek elején idéz az előd alkotásából.) Nevét minden magyar ismeri, története kötelező olvasmány az általános iskolákban. A fővárosban mozit kereszteltek el róla, ahogyan Toldi Miklós utcával is sok helyütt találkozhat ez ember. De mindezt maga is megjósolta édesanyjának Arany János költeményében:
“Rólam is hall még hírt, hogy mikor meghallja,
Még a csecsszopó is álmélkodik rajta:
Akkor anyám lelke repes a beszéden,
Csak meg ne szakadjon szíve örömében.”
Szöveg: Fekete Fanni
Forrás: múlt-kor.hu
Fotók: sulinet, wikipédia, moly.hu
