Kollár-Klemencz László a magyar kulturális élet egyik legsokoldalúbb alakja. Elmondása szerint jelenleg zenész, azonban rendezni és írni is szokott. Szabadidejében gazdálkodik. Mesélt hétköznapjairól, továbbá elmondta, milyen meglepetéssel készülnek a Kistehén 15. szülinapi koncertjére.
A zene mellett számos más dolgot csinálsz, reklámfilmeket és játékfilmeket rendezel, nemrég pedig írtál egy novelláskötetet is. Tulajdonképpen mi a foglalkozásod?
Nincs foglalkozásom, mindig azt csinálom, ami leginkább érdekel. Nyolcvan-kilencven százalékban építek. Budit ácsolok, falakat húzok fel, gazdálkodom, párhuzamosan írom a zenéket meg foglalkozom az írással, de most talán zenész vagyok, dalszerző, szövegíró, mert ebből élek.
Csak a gazdálkodásból nem lehet megélni?
Ha abból szeretnék megélni, nem tudnék zenélni. Teljes emberként kéne csinálnom. A mai világban ez teljes embert igényelne. Örülök, ha csak az örömöm megvan benne és nem kerül pénzbe. A gazdálkodásból a boldogságfaktort szeretném megszerezni, nem azt, hogy anyagilag is hasznot hozzon.
Tagja vagy a Budapest Bárnak és együtt zenélsz számos magyar íróval és költővel a Rájátszásban, decemberben pedig kiadtál egy szólólemezt. A Kistehén mintha háttérbe szorult volna, vagy nem?
Ez érdekes dolog, tulajdonképpen a Kistehénen volt egy nyomás. Elengedtük, egyre könnyedébben vettük, pont ettől lett az a Kistehén, ami ma, mert nem erőltettünk benne semmit, nekem csomó más aktivitásom van, például amiket mondtál. Az első a Kistehén, mindenhol máshol csak vendég vagyok. Talán a szóló és az írás, ami jobban érdekel, de írni inkább télen írok.
Miért épp télen?
Kevesebb a koncert.
És miért nem írsz egy regényt?
Inkább novella. Jobban illik a ritmusomhoz, én nem vagyok író, nem tartom magam annak. Az író ír, reggel felkel, és benne van egy írási folyamatban, csak így lehet regényt alkotni. Két-három napot írok, aztán hetekig semmit. Egy regény koncentráltabb dolog, nem akarok nagy hegyeket megmászni.
A Kistehén 15. szülinapi koncertje számos meglepetést tartogat a rajongóknak. Amellett, hogy régebbi tagok is fellépnek, mire számíthatunk még?
Mákó Kató is fel fog lépni, aki amúgy dobköröket csinál több száz embernek. Szentendrei a csaj, a szólólemezen is szerepel, ő is benne van a zenekarban, de a csapatával fogja egy dobkörrel felvezetni a közönséget. 60 dob lesz a színpadon, azt gondolom, egy nagyon különleges, energikus előhangulatot fog generálni. A közönségben is csomóan kapnak majd csörgőket, tehát egy interaktív dobolás lesz a koncert előtt, óriási energiák fognak felszabadulni. Vetítés is lesz, de inkább a személyességen lesz a hangsúly. Baráti estet szeretnék csinálni, azokkal az emberekkel, akik fontos részei voltak a zenekarnak.
Már így is sokan szeretnek titeket, sosem törekedtél arra, hogy még ennél is nagyobb rajongótábort építs ki?
Nem törekedetem arra, a Kistehén mindig próbált önazonos maradni. Én mindig arra figyeltem, hogy én mit szeretnék csinálni, nem arra, mit akar a közönség. Ha bekerülsz egy sikerörvénybe az már nagyon meghatározza, hogy mit csinálj. Én nem akartam ezzel a sikerörvénnyel menni, a saját magam változásait szeretném követni. Ez nem egy üzletorientált vállalkozás. Ez egy szerzői zenekar. Nincs jó véleményem a sikerről. A siker nem igazol ma semmit, nem szabad, hogy cél legyen.
Szerinted pozitív jelenség az, hogy egy mai alternatív zenekar, olykor a nagyszínpadon is fellép hatalmas közönség előtt?
Ez egy pozitív jelenség. Ez az egész popkultúra folyamatosan alakul, alapvetően kurvára fiatal még. Az 50-es években jött a rock and roll, a hetvenes években például még nem voltak öreg rockzenészek. A műfajok keverednek, torzul a dolog. Én a 90-es évek elején egy más alternatív kultúrába nőttem bele. Radikálisan el volt választva a mainstream és az alternatív. Tök jó, ha több ember csodálkozik rá arra, hogy nem csak a szerelemről lehet énekelni. Magát az értéket meg a szabadságot a pénz meg a siker meggyilkolja, legalábbis gyengíti.
Írta: Csala Károly
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
