Továbbra is a kelet-ázsiai országok tanulói a PISA teszt legjobbjai – derült ki a minap nyilvánosságra hozott 2015-ös eredményekből.
A legnagyobb presztízsű nemzetközi oktatási tesztet 72 ország tanulói töltötték ki. A feladatok négy területen mérték a diákok kompetenciáját: szövegértés, matematikai képességek és természettudományok terén, és ehhez jött most egy új dolog, a kollaboratív problémamegoldás.
Az első helyen Szingapúr (556), a másodikon Japán (538), a harmadikon Észtország (534), a negyediken Taiwan (532), az ötödik helyen pedig Finnország (531) tanulói végeztek.
Szingapúr hosszú idő óta szinte oktatási erőműként üzemel, elképesztő eredményeket produkálnak ugyanis a szingapúri iskolások a teszteken. Természettudományokban, matematikában és szövegértésben is vezetnek, idén pedig megverték Kínát is, amely az előző két teszten a legjobb helyezést érte el.
A siker titka, hogy
az ország rengeteg pénzt fektet az oktatásba, a legjobb tanárokat alkalmazzák, és folyamatosan fejlesztik a tananyagot is, hogy naprakészek legyenek.
Ez azonban, bármilyen jól is hangzik, nem lenne elég még ott sem. A szingapúri gyerekek ugyanis már óvodában különórákat vesznek. Nekik 40 százalékuk, míg az általános iskolásoknak 80, a középiskolásoknak pedig 60 százaléka jár magántanárhoz az intézményeken kívül. Vagyis tízből nyolc szingapúri általános iskolás tölt legalább heti három órát magántanárnál, ami nem kis költséget jelent a szülőknek.
A magánoktatás jelenleg az egyik vezető üzletág a maga 1.1 milliárd dolláros bevételével, ennyit költenek ugyanis a családok Szingapúrban a magánórákra, magániskolákra. Az 5.6 milliós lakosságra levetítve ez különösen magas összeg.
A családok 34 százaléka 500 és 1000 dollár között, 16 százaléka pedig 2000 dollár felett áldoz gyermekei oktatására havi szinten.
Ez akár a háztartáson belüli kiadások több, mint a felét is jelentheti havonta, attól függően, hogy mekkora jövedelemmel rendelkeznek a szülők. Nem nehéz a következtetést levonni, hogy elsősorban a jómódú szülők gyerekei élvezhetik az előnyöket.
A szelektálás nagyon korán elkezdődik, hiszen Szingapúrban nincs olyan szabály, ami előírná, hogy a gyereket kerületileg hová kell beíratni, vagy hogy joga van a lakóhelye szerinti intézménybe járni. Így minden iskolának megvan a maga szigorú felvételi rendszere.
Szingapúrban már az óvodának is hatalmas tétje van, nem véletlen, hogy aki tudja, különórára járatja a gyereket, hiszen írni-olvasni és alapvető matematikai műveleteket is tudniuk kell, mielőtt ténylegesen beülnének az iskolapadba.
Az általános iskola után egy jó középiskola pedig belépő lehet a legjobb egyetemekre.
A tandíjas magánfőiskolák és egyetemek száma is gyorsan növekszik, jelenleg 850 ilyen működik az országban, szemben a 2012-es 700 intézménnyel.
Bármilyen sikeres is, sok bírálója van a rendszernek. A 11-12 évesek például már olyan mértékű stresszt élnek át a vizsgákon, mint más országokban a középiskolások, és azt maguk a családok is elismerik, hogy nagy nyomás van a gyerekeken.
A családi és baráti kapcsolatok látják kárát a magánóráknak, ezekre ugyanis szinte alig jut idő a tanulás mellett.
Aki viszont lemarad, kimarad – és leginkább ettől retteg a családok nagy része, ezért az egészséges szociális és érzelmi fejlődés helyett a tudás megszerzését helyezik előtérbe.
Forrás: globoport.hu
