Mindannyian szeretünk a barátainkkal lenni és megbeszélni velük az életünk ügyes bajos dolgait. Nem is kérdés, hogy szükségünk van ezekre a beszélgetésekre, de az érdekes kérdés, hogy mennyire sűrűn? Egy kutatás a boldogság szintet vizsgálta a barátokkal való beszélgetések alapján, különböző népsűrűségű területeken és érdekes eredményeket kaptak.
Miután analizálták a kutatást, Satoshi Kanazava, szingapúri pszichológus ezeket a következtetéseket vonta le:
1. Azok az emberek, akik nagyobb népsűrűségű helyen laknak, kevésbé érzik magukat boldognak.
2. Annál boldogabbak vagyunk, minél többet beszélünk folyamatosan a barátainkkal.
3. A magas intelligenciával rendelkező emberek sokkal inkább kivételek a felsoroltak alól.
Minél intelligensebb valaki, annál kevésbé van szüksége a folyamatos közösségi életre, és nem túl boldogok, ha folyamatosan ők a “buli lelkei”.
Az intelligens embereknek sokszor viszonylag szűk a baráti körük, ők elvannak a saját kis világukban. A közösségi élet nekik úgy tűnhet, mint a kötelező rossz, ha nincs épp kedvük szocializálódni. Ha úgy vesszük az összes nagyobb koponya kissé magányos farkas volt.
Az intelligens embereknek inkább az okoz örömöt, ha a nekik fontos dolgokkal foglalkozhatnak, nem pedig, ha másokkal beszélgetnek. Carol Graham kutató szerint az intelligens emberek a hosszútávú céljaik elérésére fordítják a legtöbb idejüket, abban találnak örömet, ami célokhoz vezet.
A boldogság szavanna teóriája az, hogy az elménk az őslakosok boldogságát akarja, ami akkoriban volt. Kevés emberrel voltak körülvéve, mégis, össze kellett tartaniuk, a túlélés miatt. Viszont manapság már rengeteg ember vesz minket körül, nem csak fizikailag, de az interneten keresztül is.
Viszont az intelligens emberek ezt az evolúciós szakadékhoz könnyen alkalmazkodnak, kikerülve a folyamatos kontaktálást másokkal, inkább boldogok a saját szabályaik szerint élve, áthidalva és alkalmazkodva az új, zsúfolt helyekhez és élethez. Függetlenül, a saját céljaikat szem előtt tartva mennek előre az életben, anélkül, hogy folyamatosan beszélnének rengeteg ismerőssel.
Az ilyen emberek harmóniában élnek önmagükkal és a környezetükkel és csak ritkábban van szükségük mélyebb beszélgetésekre a barátaikkal.
Borítókép: higherperspectives.com
