Meztelen képet akarsz küldeni magadról valakinek? A következő kis cifra sztoriban – ami nem mellesleg valóban megtörtént – megtudhatod, hogy miért nem érdemes ezzel játszadozni.
A történet egy vidéki kisvárosban játszódik, még abban az időben, amikor még a chat.hu-ért és az MSN-ért őrültek meg az akkori tizenévesek.
A mai fiatalok el sem tudják már képzelni az életüket okostelefonok, és 0-24-es internet elérés nélkül. A következő sztoriban ez még kicsit máshogy működött, hiszen anno még annak is örültünk, ha esténként egy-két órára odaengedett apu vagy anyu a géphez, hogy chatelhessünk egy kicsit, ugyanis az volt a „menő”.
Így volt ez történetünk főszereplőjével is, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk most Annának. A sztoriban ő éppen a kamaszkora fénykorát élte, jó tanulónak számított a gimnáziumában, és az igazgató irodáját se az intőkért kellett felkeresnie. Összegezve tehát egy teljesen átlagos lányról beszélünk, aki abszolút nem tűnt ki vadságával a kisváros hétköznapi szürkeségéből.
Ez viszont nem volt mindig így. Történt ugyanis, hogy egy új fiú – nevezzük Petinek – jött az évfolyamra, aki a lánynak szöges ellentéte volt. Ő azonban mégis kiszemelte magának Annát. A leányzónak persze imponált a figyelem, hamar be is adta a derekát, így megtörtént az msn-cím csere, mivel akkor még ezt így kellett csinálni. Akkoriban nem lehetett csak úgy rákeresni emberekre Facebookon, majd egy bejelölést, vagy bökést követően nem tudta egyből a kiszemelő, hogy itt valami alakulóban van-e vagy sem.
A csodálatos msn-es chatelgetéseknek hála történetünk két főszereplője egyre közelebb került egymáshoz, és lévén, hogy Peti „vagánycsávó” volt, hát nem elégedett meg csak a száraz beszélgetéssel. Mit tesz ilyenkor az ember? Mondjuk elindítja a webkameráját. De nem volt az annyira egyszerű, hiszen abban az időben az még elég exkluzív dolognak számított, ha valaki már ilyennel kütyüvel rendelkezett. Így volt ez Peti és Anna esetében is. Tehát, hogy kicsit izgalmasabbá tegye „úriemberünk” a diskurálást, megkérte Annát, hogy ugyan küldjön már neki ruhák nélküli képet, mert már épp eléggé ingerszegény csak úgy beszélgetni egymással.
A leányzó el is gondolkodott a kérésen, hogy mitévő legyen. A tett rövid morfondírozás után követte is a szót, és elkészítette pőre testéről a képeket, melyeket továbbított is Petinek.
Nem sokat kell töprengeni azon, hogy vajon mi volt a következő lépés a történetben. Vadóc tinédzser lévén Peti rövid időn belül továbbította a képeket a haverjainak, ők pedig a gimi többi tanulójának is. Azonban, ha ez még nem lett volna elég, a városban is futótűzként terjedt a képek híre, no meg maguk a fotográfiák is. A legenda szerint még Bécsbe és más külföldi városokba is eljutottak.
Természetesen nem csak a fiatalság láthatta a lány teljes „évakosztümös” testét, hanem a szülők és tanárok is, melynek meg is lett a következménye: Peti és Anna is igazgatói intőben részesült, ami még az enyhébb büntetés, hiszen a kicsapáshoz is elég közel kerültek ezzel az akciójukkal.
A lány a nyilvános megaláztatáson kívül még hosszú hónapokig tartó szobafogságban is részesülhetett, ezen kívül a gimiben jó pár hónapig nem tudott anélkül végigmenni a folyosón, hogy a diákok és tanárok ne fordultak volna meg utána, és ne kezdtek volna intenzív pletykálkodásba. Ha ez nem lett volna még elég, sokan a város utcáin is ezt tették. Ha jobban belegondolunk, pokoli lehetett a lány élete egy ideig, de addig biztosan, amíg valami szaftosabb pletyka fel nem ütötte a fejét. Valószínűleg a pusmogás elcsendesülése után is, néha-néha lehetnek a mai napig rémálmai az üggyel kapcsolatban. A szüleiről pedig ne is beszéljünk, milyen nehéz lehetett belenézniük kicsi lányuk szemébe az eset után.
