Ezt nézed:  / Hírek / Suli / Simon Márton | Aki megfogalmazza a megfogalmazhatatlant!

Simon Márton | Aki megfogalmazza a megfogalmazhatatlant!

Kísérleti jelleggel indított új sorozatunkban minden héten egy-egy kortárs író vagy költő munkásságát igyekezzük bemutatni. Ők azok a szerzők, akikről nem igen hallani a gimiben, pedig életművük legalább annyira fontos, mint az elmúlt századok nagyjainak feledhetetlen alkotásai.

És hogy az ismeretterjesztésen túl miért is jó kortárs irodalmat forgatni? Mert olyan problémákat, érzéseket és élethelyzeteket fogalmaz meg egy-egy humoros, groteszk vagy éppen trágár mű, melyeket te is, én is és mindenki más is átél nap mint nap. Mellesleg az sem utolsó szempont, hogy ezen szerzők jó részével simán össze lehet futni a belvárosban, egy moziban vagy egy buliban is.

Simon Márton

Sorozatunk első szerzőjének Simon Mártont választottuk, akinek a neve sokatok számára ismerősen csenghet, ha máshonnan nem, hát a Slam Poetry műfajából biztosan. A szerző 2004 óta publikál verseket, első kötete, a Dalok a magasföldszintről azonban csak 2010-ben jelent meg. Igazán népszerűségre a három évvel később publikált Polarodik című kötettel tett szert. Ezen kötet versei nem csak szerelmes insta-sztorik és facebook idézetek formájában lettek megörökítve; sok rajongó ugyanis a kedvenc polaroidját magára is tetováltatta. A tavaly megjelent Rókák esküvője pedig az a kötet, amely visszahelyezte a magyar lírát az őt megillető helyre: megjelenése után szinte azonnal best seller lett és a mai napig a toplistás könyvek közt szerepel.

Versei

Simon Márton versei a hétköznapi élet képkockáinak keserédes vallomásai. Az elvesztett szülő, az elmúlt szerelem, a hétköznapok szürke tragédiája ott sejlik minden verssorban. Verseivel korszakos problémákra reflektál a legegyszerűbb stíluseszközökkel. A művek néha könnyeket csalnak a szemünkbe, máskor megnevettetnek, de olyan is van, mikor elborzadunk a leírtakon.

Simon Mártonnak sikerül megfogalmaznia a megfogalmazhatatlant. A versek olvasásakor minduntalan azt érezzük: „pontosan így érzek én is, csak baromira nem tudtam megfogalmazni, hogy mi is van.”

Dalok a magasföldszintről (2010)

Fehér zaj

A telefon csörgésére ébredek, sokáig keresem
felülve az ágyban. Hol vagyok – ezt majdnem
tőled is megkérdem, amikor felveszem, és
megismerem a hangod. Egyébként alig értem,
mit mondasz, halk és ócska ez a telefon
(annak idején erről akartam megüzenni, hogy
szeretném, ha meghalnál – nem volt rajta pénz).
Elhallgatlak, bármit is mondasz, a készülék miatt
szerelmes suttogásnak hallatszik, ettől fölébredek.
Azt hiszem, csak csevegni próbálsz egyébként
– sok tét nélküli kedvesség, nekem ez sose ment,
én nem vagyok kedves (csak néha blöffölök).
Közben az ablak felé nézek, kinn kánikula, itt benn
elég hűvös van. Egyszer majd azt írhatom erről,
nem igazán érdekelt, mit mondtál, vagy hogy
föl se ébredtem. Bár tényleg kimerült vagyok
mostanában, nem tudok aludni, mióta nem hallom
a lélegzésed, csak tudom, hogy van. Rendszeresen
sétálok viszont hajnalig, néha eszem, vagy nézem
a neten idegenek otthoni szexvideóit (ők teszik közzé)
– így unatkozom. A szerelem mint a környezetszennyezés.
Lehet rá nem gondolni. De azt hiszem,
veled sosem leszek hűvös (majd néha blöffölök).
Ha letetted a telefont, visszafekszem – világosban
viszonylag jól alszom, mert sötétedés után még
sokáig szerettél. És jöhetnek az üres, szereplők
nélküli álmok – – –
addig viszont hallgatlak, hogy suttogsz, mint az őrláng.

Polaroidok (2013)

469.Azt várják, hogy beszéljek róla;

Elkezdtem a bőrt tépdesni a számról,

De nem értik, hogy ez már az.

64. Az élet szép.

Csak te vagy szar.

65. Az élet szar.

Te legalább szép vagy.

446. Interjú. Csend.

– Mit mentene ki egy égő házból?

 – A lángokat.

337. Az élet legfontosabb mondatait

fekve mondják.

051. Tej.

256. Zombirománc

171. Teli doboz százas

piros Marlboro

Vigasztalgat.

Rókák esküvője (2018)

Error 404

Akarok valami súlyosat,
törékenyet és megemészthetetlent,
a komolyanvehetetlenségig komolyat,

könnyűt, pótolhatatlant,
és puhát,
az összeroppanásig, a fejfájásig, a felröhögésig,

akarok valami banálisat, ami húz és mozgat,
aminek hangja a Nap és árnyéka az idő,
akarok valamit, amiről dolgokat mondhatok,

akkor is, ha nem igazak,
akkor is, ha semmi köze hozzájuk – – –
akarok valamit, ami leül,

akarok valamit, ami kipirul,
akarok valamit, ami iszik egy korty vizet,
akarok valamit, aminek szája van,

amit ha meglátok, éhes leszek,
valamit, ami nevet,
akarok valamit, ami a másik oldalára fordul,

akarok valamit, aminek a lélegzése megnyugtat,
hogy élek,
akarok valamit, ami gyufát gyújt,

akarok valamit, aminek az ismétlődése
többletjelentést feltételez, akarok valamit,
aminek az ismétlődése többletjelentést

feltételez, akarok valamit, aminek
az ismétlődése kizárt, csak feküdni lehet,
hogy megvan minden,

és semmi más.