Te már voltál úgy, hogy elhagytál valakit, később mégis rájöttél, hogy ő kell neked? Interjúalanyom igen, bár a cikk címe, akár az is lehetne, hogy „A lány, aki nem hisz az igaz szerelemben”. Hogy miért?:)
„Két évig voltam együtt azzal a barátommal, akit nagyon szerettem. Közben szakítottunk háromszor, négyszer. Szinte mindig én hagytam el minden barátomat, egyszerű, mondvacsinált okok miatt.”
Hogy reagált arra a barátod, hogy ennyiszer szakítasz vele?
„Meglepődött, de később már előre érezte, mert tudta, hogy kapcsolatok terén nagyon hullámzó vagyok. Ennek ellenére mindig visszaakart szerezni magának, többször sikerült is, csakhogy ő nagyon racionalista ember, és megmondta nekem, hogy egyszer majd elérkezik az a pillanat, amikor nem fog visszajönni, és ez meg is történt.”
A legutolsó szakítást követően pedig már te akartál visszamenni hozzá? Hogyan próbálkoztál?
„Igen. Többször írtam neki neten, próbáltam felkeresni, sőt, még rendes levelet is írtam, amit bedobtam neki a postaládájába és volt, hogy táblával jelentem meg a házuk előtt, de akkor már nem volt otthon. Közben megtudtam, hogy már csak udvariasságból válaszolt nekem, de nem akart összejönni velem, mert tudta, hogy újra szakítanék vele, és valószínűleg igaza is volt.”
Mi lehet annak az oka, hogy mindig mindenkivel szakítasz?
„Egyszerűen miután kiismerem az embereket, továbbállok. Tudom, hogy ennél többről szól egy kapcsolat, és annak is meg van a szépsége, ha egy pár ismeri a másiknak már minden mozdulatát és kitalálják egymás gondolatait, azt hogy mi lesz a következő mondatuk, de én nem ilyen beállítottságú vagyok.”
Más fiatalok is szoktak ilyen helyzetbe kerülni. Mi lehet ennek az oka?
„Szerintem a lányok mindig többre vágynak. Megszereztek valakit, valamit, aztán tovább állnak, de később lehet, hogy rájönnek, mekkora hibát követtek el, és hogy bár maximálisan tökéletes volt a pasi, mégsem volt számukra elég. Az emberek állandóan a hibát keresik egymásban ahelyett, hogy a szépre koncentrálnának. Ez tipikusan az, amikor megvan a jó pasi, akkor a rossz fiú kell, de ha az utóbbit szerezted meg, akkor fordítva. Most az a trend, hogy mindig másra vágyik az ember, hiába adatott meg neki a jó. Régen mások voltak a hagyományok és a szokások, akkor azokat tartották.”
De aztán még is hiányzott neked…
„Igen. Azt akkor nagyon nehezen viseltem. Sokáig tartott, amíg továbbléptem ezen, de ma már kamaszkori szerelemként gondolok rá vissza. Talán idővel az érzések tompulnak, de én ismerem magam. Tudom, hogy valahogy nem maradok meg senki mellett, csak addig, amíg jól érzem magamat egy kapcsolatban. Ma már elfogadom, ha véget ért egy kapcsolat, úgy vagyok vele, hogy annak úgy kellett lennie.”
Nem is hiszel az igaz szerelemben, vagy nem vágysz igazán hosszú, életre szóló kapcsolatra?
„Nem. Most abban hiszek, hogy az ember addig legyen egy kapcsolatban, amíg abban jól érzi magát. Egyébként nem láttam még példát örökké tartó szerelemre. Persze attól még lehet, hogy létezik.”
Volt olyan fiú, akitől nehezen váltál meg, és azóta is összeakarsz vele jönni?
“Nem, mert úgy fogom fel, hogy így alakult, így volt jó. Nem akarok visszamenni az időben, nem akarom megváltoztatni a döntésemet, mert valamiért, akkor úgy döntöttem. Az akkor úgy volt jó. Nem érdemes sehová visszamenni. Nyilván azóta próbálok változtatni azon, hogy ok nélkül szakítsak másokkal, és maximálisan azon a véleményen vagyok, hogy tiszteljük a másikat, és ha valaki mellett döntöttünk, akkor próbáljunk is meg vele lenni, de én ehhez elég hullámzó vagyok.”
Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló helyzetben vannak?
„Hogyha a lányok találnak valakit, akit biztosnak éreznek, akkor ne kezdjék el felülbírálni önmagukat, hanem legyenek biztosak az aktuális partnerükben és tartsanak ki mellette ameddig jó. Ha már nem jó, akkor törődjenek bele. Tanultak valamit, és tovább kell menni, még ha nem is tartott örökké. Biztos adott valamit a jellemükhöz, és ezáltal nem vesztettek időt, és nem hátráltatta az a kapcsolat őket, hanem gazdagabbak lettek tőle.”
Fotók: stockpictures.tk, 24.media.tumblr.com, b1.pinger.pl
