Tudtátok, hogy a fára akasztható, díszesen csomagolt édességeket magyarok készítik? Bárhol a világon, ha szaloncukorral találkoztok, az feltehetően magyarok keze munkája, vagy ha mégsem, akkor csak az ott élő magyaroknak köszönhető, hogy lehet kapni!
A szaloncukor története a 19. századba nyúlik vissza. Ekkor kezdtek a magyar cukrászok a készítésével foglalkozni. Miközben a fondantcukor, amely minden szaloncukor “őse”, alapja, Franciaországból származik.
A szaloncukor akár hungarikum is lehetne! Mi a fára akasztjuk ezt a selyempapírba és/vagy csillogó sztaniolba csomagolt édességet! Ez a mi hagyományunk!
Fotó: sokszinuvidek.24.hu
Magyarországon a karácsonyfák diszítése – még ma is a legtöbb helyen – szaloncukorral egészül ki, ennek a szokásnak a története egészen az első magyar karácsonyfák megjelenéséig vezethető vissza. Persze eleinte csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak a karácsonyfát és ezt az édességet is. Ezek a családok a feldíszített fát a szalonjukban helyezték el, ide vezethető vissza a a „szalonczukkedli” elnevezés, ami később szaloncukorrá rövidült.
A fát is díszítő szaloncukor a 19. században jelent meg az üzletekben, majd hamar népszerű termékké vált. A század második felében már keresett idényterméke volt a hazi cukrásziparnak.
Kisüzemi körülmények között, kézi munkával, szabad tûzön, lábasokban fõzték a fondant-t. Hûtötték, majd újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték, csomagolták – írja a Múlt-kor történelmi magazin.
Ma már a szaloncukrok készítése, annak minden folyamatával géppel történik. A leghosszabb ideig persze a csomagolásban õrizték meg a kézi munkát, ami egyedivé teszi a különböző termékeket.
Manapság széles kínálatból – az erdei gyümölcsöstől elkezdve, a marcipánoson keresztül a túrós ízig – válogathatunk, így biztosan mindenki megtalálja a kedvencét, amivel díszítheti a fenyőfát, és közben (előtte vagy utána) fogyaszthatja is!
Főkép: hvg.hu
