Ismerkedjünk személyesen? Ugyan minek? Az első randik úgyis olyan kínosak néha, egyszerűbb chatelni – gondolják nagyon sokan a mai fiatalok közül. Ahogy teret hódított az internet, a facebook, a snapchat és minden egyéb messenger alkalmazás, megritkultak a személyes találkozások is. Vajon hová vezet, ha nem látjuk a másik gesztusait, nem olvasunk az arcáról, nem halljuk a hangját? Megúszunk néhány kínos csendet, vagy inkább becsapjuk magunkat?
Miért jó chaten ismerkedni?
Ha megismersz valakit, és szimpatikus, az az első, hogy bejelölöd facebookon. Sokszor akkor is bejelölsz valakit, ha csak a képeit látod. Keresel valami közös pontot, és kezdődhet is a “beszélgetés”. Chaten több okból is könnyebb az ismerkedés. Először is megkíméled magadat a kínos csendektől. Ha éppen nem tudsz mit reagálni a másik üzenetére, bőven van időd gondolkozni. Ezenkívül hamar kiderül, hogy egymásnak valóak vagytok e. Ha megtudsz a másikról valami olyan dolgot, amit úgy érzed, képtelen vagy tolerálni, legalább nem ment rá egy délutánod, hogy olyasvalakivel találkoztál, akivel nincs közös jövőtök. Lehet, hogy valakiről például azt gondolod, hogy imád színházba járni, és érdekli amivel foglalkozol, de néhány jól irányzott kérdésre kapott válasz meggyőz róla, hogy rossz volt a feltevésed. A chatelés talán azok számára a legideálisabb ismerkedési mód, akik egyébként félénkek, nem találnak könnyen közös témát, vagy túlzottan zavarba jönnek egy randi során. Számukra kedvező lehet “bemelegíteni” egy találkozót, hogy élőben aztán ügyesebbek és magabiztosak legyenek. A legnyomósabb ok azonban, amiért a fiatalok a chateléses ismerkedést választják, a lustaság. Kétségtelen, hogy kevésbé energiaigényes otthonról írogatni valakinek, arról nem is beszélve, hogy egyszerre több emberrel is lehet “randizni” egy időben. Aztán az ember már csak azzal találkozik, aki igazán megnyerő volt a begépelt mondatani alapján.
Miért rossz chaten ismerkedni?
Egyszerűbb, energiatakarékosabb, gyorsabb, megkímél a kínos csendektől de vajon nem téveszt meg? A chatelés legalapvetőbb hátrányai a megvezethetőség és a személytelenség. Nem lehet valakit kiismerni a szavaiból, pláne, ha korábban nem is találkoztunk vele. Hiányoznak a gesztusok, a mimika és még a hangszín is. Éppen ezért egyrészt nem lehetünk biztosak benne, hogy őszintén beszél velünk az illető, nem tudhatjuk a szándékainak a komolyságát és nagyobb eséllyel dőlünk be az esetleges nagyotmondásainak, vagy hazugságainak is. Megtudhatjuk valakiről, hogy hány tesója van, hány kutyája, mit szeret csinálni a szabadidejében, de nem valószínű, hogy eljutunk komolyabb témákig. De egyáltalán érdemes lenne eljutni? Ha direkt nem is vezetnek félre minket, könnyedén kialakulhat bennünk egy hamis kép a másikról. Még akkor is képesek vagyunk túlmisztifikálni egy embert, ha élőben találkozunk, chaten pedig még könnyebb figyelmen kívül hagyni a rossz tulajdonságokat. Több olyan esetről is tudomásunk van, amikor valaki már egészen beleélte magát a dologba, aztán hatalmasat kellett csalódnia. Akiről korábban azt hitte, kedves, érzelmes, barátságos, a valóságban unalmas és flegma volt. De az összes hátrány közül talán az a legsúlyosabb, hogy a chatelések tömkelege képes teljesen összezavarni a fiatalokat. A messengerlistán talán tíz potenciális jelölt is szerepel, akikkel folyamatosan tudjuk tartani a kapcsolatot. Ez a figyelemmegosztás azonban sok esetben ellehetetleníti, hogy igazán közel kerülhessünk egyvalakihez. Akinek chaten több jelöltje is akad, kevésbé értékel egy embert, és kevésbé valószínű, hogy a későbbiekben őszintén el tudja magát kötelezni.
Nem lehet azt állítani, hogy minden messengeren kezdődő kapcsolat halálra van ítélve, de nem árt tudatosan odafigyelni rá, hogyan menedzseljük az interneten szövődő ismeretségeinket. Talán az a legideálisabb, ha élünk az internet adta lehetőségekkel, de ha párt keresünk, hamar találkozót kérünk a másik féltől, és a későbbiekben is úgy intézzük, hogy a chatbeszélgetések és a személyes találkozások egyensúlyban legyenek egymással, így kisebb a valószínűsége, hogy becsapjuk magunkat és a másik embert.
Képek:
www.bien.hu
indafoto.hu
ask.fm
player.hu
