Míg a legtöbb tizenkettedikes diák lázasan készült az érettségire, engem mondhatni messze került az idegeskedés. Csupán három tárgyból kellett érettségiznem abban az évben: magyarból, matematikából és történelemből. Hogy miért? A válasz pofonegyszerű: az előző két esztendőben előrehozott érettségit tettem angol nyelvből és földrajzból. Azóta is dicsérem magam döntésem miatt, hiszen igencsak megkönnyítettem a dolgomat. Persze így sem lustálkodtam végzős koromban.
Könnyed kezdetek…
A fentebb említett három tárgy közül matekból készültem a legtöbbet az írásbeliket megelőzően. Számos feladatot megoldottam nemcsak az iskolában, de otthon is – matektanár anyukám pedig rendre kijavította azokat. Ebből a tárgyból ráadásul nem követte az írásbelit szóbeli, ezért muszáj volt jól teljesítenem.
Történelemből a vizsgán nagy segítséget nyújtott az atlasz, ahogyan az órákon magamba szívott háttértudás is. Irodalomból – melyből emelt érettségi vizsgát tettem – a tanultak mellett jó fogalmazáskészségemre támaszkodtam.
Nagy örömömre mind a három – pontosabban mind az öt – tárgyból jól sikerült a vizsgám, így magabiztosan kezdhettem a készülést a szóbelikre.
… és a rizikós folytatás
Bevallom, az utolsó napokban már engem is hatalmába kerített az aggodalom. Pihenés, a vizsgára való ráhangolódás helyett még a magyar szóbeli előtti este is egy tételt magoltam, sőt, még a vizsga napján is, mielőtt sorra kerültem volna. Az Ady Endrés tételt igyekeztem memorizálni, mikor a nevemet hallottam. Meglepetésemre engem szólítottak, pedig azt hittem, később kerülök sorra. Lőttek a tételtanulásnak, csak nehogy Adyt húzzam! A vizsgabizottság felém nyújtotta a borítékokat. Központozás. Ezt a tételt jól megtanultam, lássuk az irodalmat. Ady Endre költészete. Olyan tehetséggel hibáztam rá, mint ha csak arra a kérdésre feleltem volna, kéthetente vasárnap szokott-e megjelenni a Középsuli sorozat. (Hát persze, hogy kéthetente! Habár akkor még valószínűleg annak terve sem született meg.) Mit volt mit tenni, előhívtam az agyamból minden információt, amit Adyról tároltam – talán még többet is. Feleletemet az irodalommal kezdtem, és mindent elmondtam, amit a felkészülési időben a vázlatlapomra írtam. Rövid Ady-életrajz, köteteinek felsorolása, legalább három mű elemzése… Annyira belelendültem, hogy figyelmeztettek, fogytán az idő, és még a nyelvtan felelet is hátra van. Utóbbit ezért sietve foglaltam össze – de annyira azért nem siettem, hogy egy-egy fontos adatot kihagyjak.
Mikor végeztem, magyar tanárnőm, aki szintén a teremben tartózkodott, széles mosollyal az arcán szaladt oda hozzám: – Nagyszerű volt a feleleted, Fanni! – dicsért csillogó szemekkel. Később másik magyar pedagógusom is gratulált – gyorsan terjedtek az iskolában a hírek.
Hogy hányast is ért a két feleletem? Annyit elárulhatok, jelenleg az államvizsgámra készülök az ELTE BTK magyar szakos diákjaként. Hogy görbültek-e a jegyek, azt már az olvasók fantáziájára bízom…
Szerző: Fekete Fanni
