Szilveszterkor valahogy mindenki szeretne egy kis extra szerencsét. Lehet, hogy nem vagyunk babonásak, mégis jó érzés megcsinálni pár „hátha működik” szokást. A hagyományok sokszor nem is a misztikum miatt maradnak velünk, hanem mert közösséget teremtenek. Egy közös koccintás, egy tál lencse, egy hangos nevetés éjfélkor, ezek mind azt üzenik, együtt kezdjük az új évet.
Az egyik legismertebb szokás a lencse evése. A magyarázat egyszerű, a sok apró szem a bőséget jelképezi, minél több, annál több pénz, szerencse, jólét. Ezért kerül lencsefőzelék, lencseleves vagy lencsesaláta az asztalra szilveszterkor vagy újév napján. Sokan már előző nap elkészítik, hogy ne január 1-én kelljen a konyhában állni, és ez szerintem önmagában is szerencse.
A malac szintén szerencsehozó jel, a mondás szerint „kitúrja” a szerencsét. Ezért készülhet malacsült, virsli, kolbász, és ezért szeretik sokan a sertéshúsos fogásokat ilyenkor. Ezzel szemben a baromfit többen kerülik, mert „elkaparja” a szerencsét. Hogy ez mennyire igaz, azt mindenki döntse el, de tény, hogy a babona ad egy kis játékosságot az estének.
A zajkeltés is klasszikus. Régen a hangos csörömpölés, kolompolás, kiabálás célja az volt, hogy elűzzék a rosszat, a bajt, a démonokat, ma már inkább a hangulat része. Dudák, trombiták, tűzijáték, taps, és persze a zene. Fontos viszont, hogy a zajkeltésnél ne feledkezzünk meg a környezetünkről, állatokról, idősekről, és arról, hogy a jó hangulat nem kell, hogy másnak rossz élmény legyen.
Sok helyen van az első vendég szokása is, ki lép be először a házba az új évben. Egyes hagyományok szerint szerencsét hoz, ha férfi az első látogató, máshol azt mondják, a jókedvű, pozitív ember a szerencse, nem a neme. Ebben van valami modern igazság, a hangulat ragadós.
Éjfélkor jön a nagy pillanat, koccintás, pezsgő, jókívánságok. Sokan ilyenkor kívánnak magukban valamit, mások hangosan kimondják, „egészséget, boldogságot”. A koccintás szertartása azért erős, mert lezár valamit és nyit valamit. Ha van olyan év, amit nehéz volt végigvinni, éjfélkor a legtöbben tényleg érzik, hogy egy korszak véget ért.
Van, aki pénzt tesz a zsebébe vagy a pénztárcájába éjfélkor, hogy „ne legyen üres” az év. Van, aki január 1-én nem kölcsönöz pénzt, nehogy elvigye a szerencsét. Van, aki nem tereget, nem mos, nem viszi ki a szemetet, mert úgy érzi, „kidobja a jót”. Ezek a szokások sokszor régiek, de még ma is sok házban felbukkannak, legalább poén szintjén.
A szerencse témájában a legszebb szokás mégis az, hogy együtt vagyunk. Egy baráti társaság, egy családi összejövetel, vagy akár egy csendes, kettesben töltött szilveszter is lehet „szerencse”, mert azt jelenti, van kivel megosztani az új kezdetet. És ha az új évben ezt visszük tovább, az már önmagában jó jel.
