Einstein jegyei, Napóleon magassága és a középkor kínjai. Cikkünkben történelmi tévhiteket veszünk górcső alá.
A kegyetlen spártaiak legvérfagyasztóbb szokása vitán felül a gyermekek a Taigetoszról való ledobása – lett volna, már ha ez a kitaláció igaz lenne. A valóságban a testi hibás, vagy satnya csecsemőket sértetlenül letették egy kijelölt részre és ha valaki akarta, elvihette őket. Attila hármas koporsóját is hiába keresnénk a Tiszában, mert a szakemberek szerint a hunok egyáltalán nem így temetkeztek, tehát a történet csak legenda.
A magát egy, a nándorfehérvári várra az ostromló sereg zászlaját kitűzni készülő törököt lefogva a mélybe vető Dugovics Tituszról alighanem mindenki hallott, ám az önfeláldozó hős a képzelet szüleménye. Valójában Dugovics Imre találta ki a 19. században, hogy egy nem mindennapi őssel büszkélkedhessen. Hasonlóképpen, Tell Vilmost is valaki élénk fantáziájának köszönhetjük.
A középkorhoz is tévhitek sokasága fűződik. Az tény, hogy a várható átlagos élettartam rövidebb volt, mint manapság, de ennek oka a mai szemmel nézve horribilis csecsemőhalandóságban keresendő. Egy húsz-harminc éves embernek minden esélye meg volt arra, hogy megélje a hatvanat. A Földet sem tartották laposnak, hiszen már az Ókorban bebizonyosodott, hogy az gömbölyű. Ráadásul, a borzalmas és embertelen vasszűz is a későbbi századok valójában soha nem használt, a korszak brutalitását érzékeltetni hivatott kínzóeszköze. Könyves Kálmán azon kijelentését, miszerint „boszorkányok márpedig nincsenek” is jócskán félreértelmezte a latinul nem beszélő utókor, mivel ez a mondat egyedül a strigák, azaz a pogány mítoszokban élő banyák létét tagadta. A klasszikus értelemben vett bűbájos asszonyokra nem vonatkozott ez a kitétel.
Napóleont számos filmben és könyvben már-már szánni valóan alacsony törpeként ábrázolják. Holott a katonatisztből lett császár körülbelül 168 centire nőtt meg, amivel ma sem tartozna a kirívóan mélynövésűék közé, akkoriban pedig átlag körüli volt. A kegyetlen Julius Haynau személye köré szövődött legendárium része, hogy a bresciai hiéna-ként emlegetett már-már a szadizmus határát súrolóan irgalmatlan katonatisztet élve boncolták fel, azaz megfizetett valamennyi gaztettéért. Ám a férfi a feljegyzések szerint jóformán egy pillanat alatt kiszenvedett, amikor 1853. március 14-én megütötte a guta.
Végül, bármennyire is sajnálatos, az elvárható színvonal alatti iskolai teljesítményt sem lehet azzal védeni, hogy Einstein is megbukott. A világhírű tudós ugyanis nem túl meglepő kitűnő tanuló volt.
G.K.
