Mit gondol Till Attila a környezetevédelemről? Hiába az egyéni igyekezet, ha a világ politikai és gazdasági vezetői nem törődnek kellőképpen a környezetvédelmi szempontokkal? Mit tehetünk mégis? Miért jár kerékpárral a műsorvezető? Többek között ezekről a kérdésekről is beszélt Tilla az OTP Fáy András Alapítvány OK Oktatási Központjában szervezett Jövő+ elnevezésű rendezvényen.
A környezetvédelem kicsiben és nagyban
„Vajon mekkora jelentősége van a Föld szempontjából szelektív hulladékgyűjtésünknek, komposztálásunknak? Amíg nagyarányú ipari tevékenység létezik, a mi lokális, családon belüli törekvéseink nem okoznak lényegi változást. Jelenleg az az egyének dolga, hogy üssék a tamtamdobokat, hogy ezek a fontos szempontok szem előtt maradjanak, közös társadalmi érdekként, állásfoglalásként jelenjen meg a környezetvédelem.”
A gyermekek környezettudatosságának fontossága
„Minél tájékozottabb és nyitottabb, okosan gondolkozó gyerekeket nevelünk, annál inkább változhat a jövőnk is. Közülük kerülnek ki a jövő vezetői, tudósai, akiknek befolyásuk lesz a jövőbeli döntéshozatalra.”
Nem kell életünket és vérünket adni érte, csak odafigyelni.
„Egy teljesen kezdő ökotudatos ember vagyok, tapadt rám, hatott rám sok dolog, amit tapasztaltam. Szokták emlegetni, hogy kerékpárral járok, de megmondom őszintén, nem a környezet védelme vezérelt, hanem az, hogy el akartam jutni A pontból B pontba. Az újságírók interpretálták úgy ezt a dolgot mint ökotudatosság. Én persze igyekszem környezettudatosan élni, de ha őszinte vagyok, városi életteremben, életformámban sokszor egyéb szempontok is érvényesülnek a választásaimban.”
Fontos, hogy beszéljünk a környezettudatosságról.
„Sokat beszélünk róla. Jó, hogy beszélünk róla, sokat is kell beszélni róla. De lehet, hogy nekünk csak ez marad. Hogy beszélünk róla. Ezek a témák sokféle formában felbukkannak a médiában, és nagyon fontos, hogy beszéljünk róla, mert akkor talán valami történik. 30-40 évvel ezelőtt még nem nagyon beszéltünk ezekről, a klímaszakértők nem voltak állandó szereplők a médiában, ez egy újkeletű dolog.”
Nehéz átéreznünk, mennyire súlyos a helyzet.
„Nehezen tudjuk elképzelni, mekkora a probléma, ráadásul hajlamosak vagyunk azt gondolni, a klímakatasztrófa egy jövőbeli jelenség. Pedig nem az. Juhász Árpád, geológus szakértő mesélte nekem, hogy visszament egy gleccserhez, ami az előző látogatása óta egyszerűen eltűnt. Ebből érzékelte, hogy valami történt, valami nem stimmel. Nehéz lehet felfogni ennek a súlyát, ha nem vagy jelen, nem tapasztalod meg a saját magad is a jelenséget. Ha az egész emberiséget ki tudnánk oda vinni, hogy mindannyian lássuk a gleccsert, majd a hiányát, akkor nyilvánvalóvá válna, hogy valami nincs rendben. Személyes tapasztalat hiányában nehezen érezzük magunkénak a problémát. Ráadásul egyénként valóban kicsi a mozgásterünk, ám mint emberiség, hatékonyak tudnánk lenni. „Emberiségként” pedig akkor tudnánk segíteni magunkon, ha a politikai és gazdasági vezetők felismernék a felelősségüket.”
