A paprika, a sercli és a sör adta az inspirációt az idei OTP Bank Gourmet Fesztivál séfjeinek. Az előző két évhez hasonlóan idén is kulcsszavakat jelöltek ki a szervezők, amelyekről kedvére asszociálhat a több, mint 50 kiállító étterem csapata amellett, hogy konyhájuk bevett kínálatából is elhozzák kedvenc fogásaikat és külön a fesztiválra kitalált ételeiket.
A paprika és a sör jelentésével képben vagyok, de megmondom őszintén, én nem ismertem a sercli szót. Az egyik barátom el is képedt, hogy hogy nem hallottam még róla, hiszen ez a kenyér végét jelenti, tudjátok, amit először levágunk. Mi azt a részt bizony a kenyér farának nevezzük – kaptam a fejemhez. Ha valaki utánajár, némi keresgélés után szembesül a ténnyel, hogy serclinek nemcsak a kenyér farát, hanem a marhafartő végét is nevezik. Így tudtam hát meg, mire számíthatunk idén a Millenárison.
Azt tudni kell, hogy ezek a hívószavak valóban csak inspirációul szolgálnak az éttermek számára, akár olyan ételeket is készíthetnek a kíváncsi vendégeknek, amikre a szavakból asszociálnak, annak pedig mindenki nagyon örül, ha nem hagyják ki a fő specialitásaikat sem.
Ebben az évben rekorddal zárult a fesztivál, soha nem voltak még ilyen sokan, mint most. A felsorakozó éttermeket átböngészve ez nem is csoda, de ami a legjobb, idén még az időjárás is kedvezett az ételek szerelmeseinek. Végre nem áztunk el, és ez már önmagában is elégedettséggel töltött el.
Ami kevésbé tett boldoggá, az az, hogy a balatonfüredi Baricska csárda idén kimaradt a sorból, a Rosenstein pedig már másodjára nem jött el. Az encsi Anyukám mondta vasárnap focaccia-val, sajttortával és életünk legjobb málnaszörpével érkezett. Miattuk mentünk vissza még az utolsó napon is, hiszen ők kizárólag egy napra látogattak ki a fesztiválra.
Idén is díjazták a szervezők a fesztivál legjobb kiállítóját és legjobb ételét. A szakmai zsűri értékelésén túl a közönség is szavazhatott kedvenceire. A szakma szerint a legjobb kiállító az Aum Étterem lett, míg ebben a kategóriában a közönség a Bori Mamit találta a legjobbnak. A közönség szerint a legjobb étel a Bori Mami “nudli-vér-szilva” hármasa lett, míg a szakértők a legjobb desszertnek a Gusto 13 Bistro & Delicate “sercli felfújt, paprika sorbet” művét, legjobb ételnek pedig a St. Andrea Étterem “bárány-borjú, paprika, málna” kreációját választotta.
Mi két nap alatt egészen sok fogást tudtunk kipróbálni. Lássunk egy kis ízelítőt a kínálatból, hátha azoknak, akik még nem voltak megjön a kedvük és jövőre velük is találkozhatunk. 🙂
A Kistücsök degusztációs menüsora a tavalyi Balaton-körbetekerésünk egyik csúcspontja volt, ezért boldogan álltunk be a Gourmet Fesztiválon is az étterem előtt álló sorba idén is. A serclis “gulyás” salátájuk bár kitűnő ötlet volt, nekünk nem ez lett a kedvencünk,
ellenben a paprikás krumplijukkal, amilyet talán a nagyszüleink sem tudnak készíteni, pedig ők aztán igazán jót csinálnak! Nem hiába hívták a készítői ezt a fogást paprikás, paprikás krumplinak. Az ételre pluszban faszénparázson sült kápia paprikát tettek, ami paprikaolajjal lett meglocsolva. Ez dúsította az ízeket, melyet fokozott a házi kolbász erősen paprikás íze. Ilyen sűrű és ízletes lével ritkán találkozni!
A sörhab árparopogóssal karamellel és bodzás almával egy igazán könnyed, ízletes, nehezen feledhető desszert volt.
A Costes ajánlatát végigkóstoltuk, nem gyakran eszik az ember ebben az étteremben. Mi legalábbis nem sűrűn. A lecsós nyitott szendvicset mangalicaszalonnával majdnem meg sem kóstoltam, hogy ne teljek meg nagyon, de a párom unszolására csak beleharaptam, aminek az lett a vége, hogy kisajátítottam a szendvicskét, annyira jól össze volt rakva.
A csirkepaprikás, sztrapacska egy igazán jó ötlet volt. Kissé nehezen értelmeztük, de megtaláltuk a csirkepaprikás és a sztrapacska összes összetevőjét a tányéron, amit nagy sikernek éltünk meg.
A “pohár sör” desszert – barna kenyér, melasz, gyömbér desszert a párom kedvence volt a Gusto 13 Bistro & Delicate sercli felfújt, paprika sorbet-ja után. Imádta, hogy volt benne hideg, meleg, krémes, tömény és könnyed állag is. Azt mondta, azt szereti a legjobban, ha valami minél több összetevőből áll. Egyébként tényleg nagyon finom volt.
Az Onyx-ban szombaton – mely a leglátogatottabb nap volt – már délután háromkor elfogyott minden. Ha vasárnap nem térünk vissza, kihagytunk volna a fesztivál egyik legtökéletesebb fogását, melyet BBQ marha fartő, füstölt paprika, saláta, sör, “sercli” névre kereszteltek. Ilyen omlós hússal tényleg ritkán van dolga az ember fiának vagy lányának. Megérte érte kb. 20 percet várni. Pedig mi még a rövidebb hosszú sorba álltunk be.
És nem csak az tette az ételt olyan szimpatikussá, hogy mennyei volt, hanem az is, hogy a tavalyi agyagtányérokat idén kenyérből készült tálkák váltották fel. Ez a fogás így nem csak az ízlelőbimbőinknak, hanem környezetünknek is kedvezett.
Itt a desszert is szuper volt, nem kell mondanom, hogy szombaton abból sem maradt délutánra egy darab sem. De vasárnap időben érkeztünk! Kenyérfagylaltot kóstolhattunk paprikás málnaöntettel és sörkockákkal. Sörkocka volt a fagyi tetején is, de meglepetésként várt egy adag a desszert közepe után is. És ez nem volt elég, mert a végében még csokit is rejtettek el a készítői.
Ugye, milyen szép? 🙂
Jártunk még a Kioskban is, ahol a pulled porkból repetáztunk másnap, olyan finom volt.
Wang mesternél olyan hosszan álltunk sorban, hogy az eltelt rengeteg idő és egy kedves régi ismerősünkkel való találkozás és nosztalgiázgatás miatt elfelejtettük lefotózni az onnan beszerzett zöldséges házi tésztát. De nagyon finom volt! 🙂
Azt hiszem, idén betartottuk a tavalyi ígéretünket, nyitottabbak voltunk, több olyan éttermet is kipróbáltunk, melyeket előtte nem. Még bárányt is ettem, pedig egyszer megfogadtam, hogy soha nem fogok.
Túléltem! 😀 Az biztos, hogy jövőre megint ott leszünk, és már most kíváncsian várjuk, mik lesznek a fő alapanyagok 2020-ban.
