Gerdesits Ferencet, azaz Faszit a legtöbben a Quimby dobosaként ismerik. De mint ahogyan az lenni szokott, ő is több projektben is tevékenykedett már az évek során fő zenekara mellett. Egyik legmenőbb projektje, a Marlboro Man, ami idén ünnepli kerek 30. évfordulóját.
Bár a Quimbytől is megszokhattuk az odamondós szövegeket, a kegyetlen kritikákat és a kérlelhetetlen véleményeket, a Marlboro Man messze túlszárnyalja a Kiss Tibi vezette zenekart.
A banda mottója ugyanis: "az emberi ostobaság és hülyeség elleni végtelen küzdelem".
Ennek jegyében pedig a saját címkéjük szerint csak ,,suttyórock”-nak nevezett dalokat komponálnak.
Legutóbb – hat év hallgatás után – 2018-ban jelentkeztek új lemezzel. Az Egyre lejjebb akkor a 70-es évek magyar és külföldi progresszív-pszichedelikus rockzenei világába kalauzolva szembesített napjaink szürreális magyar valóságával.
Most pedig itt a Zene süketeknek, mely ugyan az előző album szókimondó stílusát viszi tovább, de már sokkal kevésbé rockos vonalon mozogva.
A lemezen a Marlboro Man kíméletlenül beszól a diktátoroknak, a vallási képmutatóknak is. De nem hagyja szó nélkül az elnyomásba önként és szívesen beletörődőket, ahogyan a szervilis rendőrségről is pikírt véleményt nyilvánít.
A lemez egyébként nem karanténalbum, az anyag ötlete ugyanis már 2019-ben megszületett Gerdesitsék fejében. Érdekesség, hogy Faszi korábban általában Selmeci Basstard Péter hangmérnökkel és multihangszeres szerzővel, a zenekar basszusgitárosával írta közösen a dalokat. Most azonban tíz év után először alakult úgy, hogy Faszi egyedül szerezte az összes művet. Ráadásul a szokásos szűkszavúsága helyett – saját bevallása szerint évente maximum 2-3 dalt ír egyedül – megtáltosodott: a kezdeti EP-ből ugyanis egy teljes nagylemezre való mű született.
„Az albumnak semmi köze a járványhoz, lényegében már a korlátozások előtt elkészült, és csak az ének és néhány hangszer felvétele történt a karantén alatt, így volt, aki otthon dolgozott a szólamain, majd elküldte Basstardnak a Nicotine Stúdióba. Az eddigi “suttyórock” stílusból maradt a suttyóság, ami a szövegeket illeti, zeneileg inkább folkos és space rock elemek dominálnak, némi Neue Deutsche Welle hatásokkal, rövidebb, egyszerűbb, lényegretörőbb dalokkal” – mesélte Gerdesits az alkotói folyamatról.
Faszi elmondása szerint, a Zene süketeknek szövegei híven tükrözik a közelebbi és távolabbi világok eseményeit, impresszióit, amik a szerzőt felidegesítik, kiakasztják. Találunk dalt az önmagunk és mások hibáztatásáról, a diktátorok irreális jelenlétéről az életünkben, de született mű az elnyomásból az alkoholba menekülő kisemberek bánatáról és a megalkuvó rendőri munkásságról is.
A lemezen kiemelten sok szó esik a vallás álarca mögé bújt hazugokról, akik a hit nevében mindenféle aljasságot követnek el. Ez nem véletlen? Faszit ugyanis – sok más igazságtalanság mellett – a vallási képmutatók ingerlik a leginkább, olyannyira, hogy úgy érzi, az albumra rá sem fért az Isten nevében hazugságokat terjesztők kiosztása, tervezi a téma folytatását.
A Zene süketeknek dalai közt egyébként „szó van a saját nagyságuktól és egójuktól alig látó alakokról, az érvényesülés legbiztosabb és legelterjedtebb módjáról, a seggnyalástól.”
És ha már az alsó fertály fényesítése szóba került; a lemez több dalához is készült klip, legutóbb a Seggnyaló című szerzeményhez forgattak videót, melyet Faszi fia, Gerdesits Pál rendezett. Pali ráadásul egyszemélyes stábként működött a forgatáson, hiszen amellett, hogy a felvételeknél világított, ő is vágta meg az anyagot.
A sikertől és minden egyebektől elszállt főhős szerepében a Marlboro Man alapítója és gitárosa, Mayer Norbert tetszelgett, a feltörekvő, parasztrockerből Escobar bajuszos pincsijévé avanzsáló arc bőrébe pedig Gerdesits Faszi bújt.
A klipben szereplő három hölgy is családtag, tehát összességében elmondható, hogy ez egy jó kis családi klip lett, családias hangulatban és forgatással. Szigorúan a karanténszabályoknak megfelelően, ugyebár.
A klippel kapcsolatban Gerdesits elmondta: “A sikeres és híres emberek kegyeit gyakran keresik az őket körülvevő arcok, akik szinte bármire képesek azért, hogy előbbre jussanak, minél feljebb és minél közelebb kerüljenek az általuk bálványozott sztárhoz. A smúzolás, a nyalás, a hájjal kenegetés minden formáját bevetik, csak hogy felhívják magukra a figyelmet, minél fontosabbak, sőt, ha lehet, nélkülözhetetlenek legyenek. A karrierépítés egyik jellemző formája ez, a kiskirályok, helyi döbrögik és menő arcok önteltségükből adódóan bennük látják az igaz barátot, észre sem veszik az önös motivációt, így a siker sokszor biztosított is.”
A videó sztorija éppen zenészekről szól ugyan, mert a tagok ebben a környezetben járatosak, de a történet éppúgy megállná a helyét, ha egy cégvezetőről és törtető beosztottjáról, politikusokról vagy vallási vezetőkről lenne szó. Faszi hozzáteszi, hogy „ezekre kétségkívül rengeteg, még nyomdafestéket sem tűrő ötletem lenne – na azért kapnánk a pofánkra rendesen!”
A Zene süketeknek CD-n is megjelenik, valamint megtalálható a stream oldalakon is. Az album borítóját Antal Tamás készítette.
Főkép: sajtófotó
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.
